Bölcsességek
Aki nem figyel, hallani sem fog.
A holnap embere a mai csatában kovácsolódik.
A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.
A ma gondolatai a holnap cselekedetei. A ma féltékenysége a holnap hisztériás rohama. A ma vakbuzgósága a holnap gyűlölet diktálta bűntette. A ma haragja a holnap gyalázkodása. A ma gonosz kívánsága a holnap házasságtörése. A ma kapzsisága a holnap sikkasztása. A ma vétke a holnap félelme.
Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot.
A kemény kéz és a humorérzék hiánya nagyon kellemetlen házasság.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
A jóságot ki szokták nevetni, de még a legcinikusabb ember is vágyódik utána.
Ha teheted, szolgálj más embereket, más érző lényeket. Ha nem, legalább attól tartózkodj, hogy kárt okozz nekik. Azt hiszem, ez tekinthető egész filozófiám alapjának.
Nem vagy többé száműzetésben (...), ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod.
A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (...) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és könny birodalmában derengő árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít, mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, Lelkem Kapitánya.
Egy ember megmentése is elég nehéz, de ha azt hiszed, hogy egyszerre az egész világot megmentheted, akkor a sorsot hívod ki magad ellen.
Ameddig azt követeled, hogy mások ismerjék el fontosságodat, addig szenvedni fogsz, mert boldogságod az ő kezükben lesz. Felejts el "fontos" lenni! (...) Minél kevesebb elismerést követelsz, annál többet kapsz.
Az életnek van egy sajátságos módja, ahogyan a lustaságot és az arroganciát bünteti. Úgyis sok minden vakvágányra fut életedben (...) - nem kell ezeket azzal szaporítani, hogy nem teljes szívvel és lélekkel veted bele magad az életbe. Amikor hanyaggá válsz, a dolgok kezdenek összeomlani.
Facebook
Pinterest