Bölcsességek
Az élet első szabálya (...), hogy nézz a hátad mögé, fiam, és mindig vigyázz magadra! Ha a kerteddel törődsz, a dolgok úgy történnek majd, ahogy te akarod. Ha túl sok időt töltesz valaki más területén, a te kerted elszárad és elpusztul.
Ha eladod a varázslatost egy valóságosért, sosincs visszacsere.
Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért.
Azt mondják, a tisztességes alku után mindkét fél boldogtalan.
Az embernek meg kell tanulnia, hogyan nézzen, mielőtt látni akar.
Eh, nincs bűn, és nincs erény! Csak az van, amit az ember cselekszik. Egy és ugyanannak a dolognak része minden. Egy cselekedet szép, a másik nem szép, de ennél többet nincs joga mondani az embernek.
- Hogyan bocsássak meg másoknak? - Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsátanod.
Aki jól tud hallgatni, amellett, hogy mindenhol kedvelik, egy idő után meg is tanul egy-két dolgot.
Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember.
Az ön szíve tiszta. Mindig tudja, mit kell tenni, és ennek megfelelően cselekszik. Ez a legnagyobb bölcsesség.
Csak a buta ember haragszik másokra (...). A kő azért hull lefele, mert súlya van. Hát örökre zöld ifjú maradok? Mikor fogom már megtanulni, hogy pontosan annyit adjak magamból az embereknek, amennyiért megfizetnek! Ha azt akarom, hogy becsüljenek és magamat is becsülhessem, meg kell mutatnom, hogy szegénységem áll az ő gazdagságuk szolgálatában, szívem azonban ezer mérföldnyire van arcátlanságuktól, s magasabban élek, semhogy megvetésük vagy kis kegyeik elérjenek.
Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg, milyen fellengzős beszédűek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tűnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerű könyv emberi alkotás lenne? Lehetséges, hogy az, akinek a történetét elmondja, saját maga csak egy ember lenne? Csupán egy olyan hang, amit egy rajongó vagy egy becsvágyó szektás hirdet? Minő szelídség! Milyen erkölcsi tisztaság. Mily megható bájosság a tanításaiban! Micsoda magasztosság az alapelveiben! Milyen mélységes bölcsesség a beszédeiben! Micsoda merészség! Milyen finomság, ugyanakkor milyen ütőerő van a válaszaiban! Micsoda hatalom a szenvedélyein. Hol van az az ember, az a bölcs, aki gyengeség és hivalkodás nélkül így képes cselekedni, szenvedni és meghalni?
A pazarlás, az értelmetlen költekezés csak pillanatokra szerezhet örömet, utóbb megvan a böjtje.
A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra - nem vele.
Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.
Facebook
Pinterest