Bölcsességek
A jólét valódi értékét nem tudjuk megítélni mindaddig, amíg nem éreztünk fájdalmat, éppúgy, ahogy nem élvezzük az édest, amíg meg nem kóstoltuk a keserűt, vagy a jót, amíg meg nem ismertük a gonoszt, sőt magát az életet sem értékeljük igazán, amíg szembe nem kerülünk a halállal.
Az aggodalom voltaképpen kamat, amelyet olyan bajra fizetnek ki, amely soha nem történik meg.
A magam tapasztalataiból tudom, hogy a szerelemben a fölöttébb nagy állhatatosság csak a gyötrelmeket szaporítja.
Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem?" titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.
Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid.
Karosszékben ülni mozdulatlanul, és meditálni vénemberek szokása, akik már csak erre képesek. De én azt mondom, hogy egy fiatal kopó gyakran olyan buzgón keres, hogy átrohan a nyomokon... könnyen rossz útra téved.
Ember vagy; természetes, hogy hibázol. Ez az egyik legszebb dolog az emberi létben - de csak akkor, ha tanulsz a hibáidból. Ellenkező esetben az életed tele lesz fölösleges fájdalommal és szenvedéssel.
Szalmaszálba kapaszkodni csak akkor veszélyes, ha az, aki vágyálmokat kerget - segítség hiányában -, feladja az ellenállást, és vele együtt süllyed el.
A tökéletesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Gyakran úgy tanuljuk meg, hogyan kell megoldani egy problémát, hogy megoldjuk.
Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Kétségektől mardosó önmagam végre felsóhajtott. (...) Ne űzzem-hajszoljam egyre az újat, ne kérdezzem napról napra, mi lett volna ha... A gyötrő gondolatok felemésztik és porrá égetik az értékes pillanatokat.
Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.
Kiket szeretünk, mindenben ott vannak - bármit teszünk és bármit nem teszünk -, bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak, és tőlük teljes csak az életünk.
Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.
Facebook
Pinterest