Idézetek a barátságról
A legjobb barátok első számú szabálya: bizonyos dolgokat soha nem szabad kimondani.
Egy jóbarát meghagyja neked a titkaidat. A legjobb barátaid pedig segítenek megtartani azokat.
Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő "lelke fele". Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.
A barátság olyan, mint a mese, ha hiszünk benne, van.
Mosolyunkban meghitt bizalom fénylett. (...) Ilyenkor szinte az volt az érzésem: talán csak a kezemet kellene kinyújtanom a boldogság felé, hogy ezentúl soha többé ne engedjem el – de soha nem tettem meg, mert várni akartam, amíg egyszer Gertrudon is megpillantom a szenvedély és a vágyakozás jelét. Ő azonban egyenletesen lélegzett, s nem látszott rajta, hogy változásra vágyna, sőt gyakran úgy tűnt nekem, mintha szinte kérne, hogy fel ne kavarjam néma összhangunkat.
Egyetlen jó barát, bensőséges szó, szeretetteli pillanat többet ér, mint bármiféle külsőséges siker.
Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.
Furcsa, mégis egészen természetes, hiszen ha az ember egy országban él a barátaival, akkor nem érzi szükségét, hogy találkozókat szervezzen velük. Feltételezi, hogy előbb-utóbb úgyis összefutnak. Csakhogy ez nem történik meg, ha más utakon járnak.
Ha nem a csillagokat bámulták, akkor beszélgettek. Bármiről, ami csak az eszükbe jutott. Nem volt jelentősége - mégis fontosabbnak tűnt bárminél a világon. Barátok között ilyen időtöltés a beszélgetés.
Testvérem voltál. Láttad a vesztem is. Meztelen arcom. Mint én. Elmúlni most már, vagy elveszni - nem hagyom. Semmilyen kincsért, soha, semmilyen oldalon. Se a felhőkön innen, sem túl.
A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.
A barátság szent szenvedélye oly forró, oly állhatatos, oly hűséges és oly kitartó természetű, hogy egy életen át elkíséri az embert, ha nem kérnek tőle pénzt kölcsön.
Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.
Barátságának gyökerei mindörökké mélyek és hatalmasak. Hűsége és ragaszkodása, mint a tömör lomb, menedéket nyújt azoknak, akiket szeret.
Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.
Facebook
Pinterest