Idézetek a barátságról
Mi a rossebért tart az ember barátokat, ha azok nem mondják meg a frankót!? Igaz, ehhez előbb önmagamnak kéne bevallanom, mi a gáz.
Néma barátok voltak, s mint valami balsorstól, úgy óvakodtak tőle, hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek. (...) Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést, mely egyszerre tette baráttá és ellenséggé, s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel, mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve, valójában pedig elkülönítve kettejüket. Ki tudja, talán meg akarták őrizni illúzióikat.
Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket; Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj?
A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.
Ahogy mindent szép sorjában végiggondoltam, rájöttem, hogy életemben először van egy barátom (...), aki tökéletesen megért. És akinek valaha is volt kapcsolata valakivel, akár csak öt percre is, annak ez fontos. Mert egyszerre csak nem éreztem úgy, mintha más világban élnék, hanem azt éreztem, hogy van egy személy, akit szeretek és tisztelek, aki megkapta a szívem egy darabját, és aki ugyanúgy érez, mint én. (...) Nem éreztem már olyan egyedül magam. Sőt, ennél is többet mondok: úgy éreztem, mintha lebegnék.
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
A jó barátság tüzét nem csekélységek éltetik, s csekélységek nem tudják kioltani sem.
Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak.
Mindig nekem volt inkább szükségem rád, mint neked rám.
A barátságot a nagy sikerek ugyanúgy próbára teszik, mint a nagy kudarcok.
Nem az a fontos, hogy nézünk ki, hanem hogy hol a helyünk a legjobb barátunk életében. A barátok azért választják egymást, mert éppen akkor éppen olyan emberre van szükségük.
Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
Barát az, aki úgy tud segíteni és megszólítani, mint te... és benned én barátra találtam.
Ha engem kérdeztek, hogy akkor milyen is a jól élt élet természete, egy képen tudom megfesteni. Meleg szobában régi barátok ülnek körül egy asztalt. Túl vannak a remek ételen, s ahogy kortyolják a bort, hátratolják a széküket, kinyújtják a lábukat, és belefolynak a beszélgetésbe. A téma lehet: milyen is a jól élt élet természete?
A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
Facebook
Pinterest