Idézetek a barátságról
Te drágább vagy nekem, több vagy, mint önmagam, ki voltam vagy leszek, ha éltet még az élet, éljünk önzetlenül, élj értem s én teérted, élj nekem s én neked, ártatlan-boldogan.
A barátok olyanok, mint a jó nyalóka. Csak tovább tartanak.
Konrad Lorenz, a híres etológus azt írja, két ember barátságának mértékét bátran ítélhetjük meg aszerint, melyikük hajlandó nagyobb áldozatot hozni ellenszolgáltatás nélkül.
A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.
A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.
Haszontalan mozdulatok voltak, de megnyugtatók, amilyet csak a szerettei és a legjobb barátai közt kaphat az ember. Ezekből a buta kis érintésekből tudhatja a bajban, hogy nincs egyedül, és bármi van is, ennél csak jobb lesz. Mert a barátai vagyunk, és szeretjük, bármit művelünk is közben önmagunkkal, meg egymással, ez a szeretet sosem változik.
Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
A boldogság legmagasabb rendű formáját a felebarátaink iránti önzetlen barátságban találjuk meg.
Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.
Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.
Ami pedig a hamis barátokat illeti, akik segítettek, de feladták, akik segítettek, és elárultak, ők pusztán abban bűnösek, hogy nincs elég bátorság bennük ahhoz, hogy hegyeket mozgassanak.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Még hogyha különbözőek is vagyunk, akkor is köthetünk örök barátságokat.
Facebook
Pinterest