Valláskritika
A vallás nem egyéb, mint a korlátolt emberi elmék olyasmivel való elfoglalása, ami felfoghatatlan számukra.
Amikor Isten, akitől értelmünket kaptuk, annak feláldozását követeli tőlünk, olyan, mint a bűvészmester, aki eltünteti azt, amit adott.
A tudomány viharos sebességgel szállítja az ismereteket, miközben saját korlátait is becsületesen elismeri. A vallás mindkettőre képtelen.
Még ha az istenhit kimutathatóan jó hatást gyakorolna is az emberek viselkedésére, az sem lenne ok arra, hogy higgyünk Istenben. (...) És ha az ateizmus egyenest erkölcsi elfordulást okozna, az sem igazolná, hogy a kereszténység tanítása igaz. Akkor már ugyanolyan erővel az iszlám is igaz lehetne. De bármely vallás megtenné placebo gyanánt.
Nem tudjuk, hogy van Isten, de azt már sejtjük, hogy becsületére válna, ha nem volna. Mert ha csakugyan van, akkor valószínűleg nem ért a mesterségéhez.
Az istenkultusz, vagy mondjuk úgy, a vallásos kultuszok számomra hatalmi játszmák. (...) Mint amikor gyerekek a játszótéren játszanak, és az egyik nagyokos kijelenti, hogy nálam van a kulcs. Nálam vannak az üveggolyók. Még nem is tudjuk, hogy milyen kulcs és milyen üveggolyók, de az összes üveggolyó nálam van, mondja. És aki kapni akar belőle, az sorba áll, betartja a szabályokat, amiket nekem megmondott az, akitől az üveggolyókat kaptam. És így tovább és így tovább. Az egész tulajdonképpen és gyakorlatilag a hatalom stratégiája.
A teológia nemhogy semmilyen bizonyítékot nem tud felmutatni Isten létezésének igazolására, hanem még azt sem tudja megfogalmazni, egyáltalán mi lenne bizonyítéknak tekinthető.
A keresztény teológia egyetlen és abszolút istene mindentudó, mindenható és mindenek iránt jóságos: mégis megengedi a szenvedést, hagyja, hogy életek menjenek veszendőbe, és eltűri a rosszat az emberek életében. (...) Egy ilyen isten csak teher az emberi szellem számára, ijesztő megfoghatatlansággal terhes felhő, amely sötét árnyékot vet az emberi sors tájképére. Számomra - és minden bizonnyal sokak számára is - mérhetetlen megkönnyebbülést jelent levetni ezt a terhet, kijutni a gondolkodásnak ebből a sötét zsákutcájából.
A vallás (...) nem rendelkezik semmilyen eszközzel, melynek segítségével hiteles információkat lenne képes szolgáltatni.
Volt idő, amikor a vallás uralta a világot. Azt hívták sötét középkornak.
A teológia orkesztere egyetlen makacsul visszatérő refrént képes csak megszólaltatni. Csodálatos dologra bukkant a tudomány? Bonyolultnak találunk valamit? Lám, mindez a teremtő végtelen bölcsességét igazolja...
Az Isten és vallás szavakban homályt, sötétséget, láncot és korbácsot látok, s most annyira szeretem ezt a két szót, mint az utána következő négyet.
Facebook
Pinterest