Újságírói etika
Egyetlen újságíró sem tévedhetetlen - hibázhat a szerző tudatlansága, tájékozatlansága, felkészületlensége miatt, vagy mert épp hagyja magát érzelmei által vezérelni, stb. Hibák bárhol felbukkanhatnak: nem léteznek se hibamentes oldalak, se tökéletes újságírók - legfeljebb erre törekvők. De már ez a törekvés is elismerésre méltó, és alapjaiban megkülönbözteti a sajtót az álhíroldalaktól.
Hiszek abban, hogy az újságírónak kötelessége mindent megtenni azért, hogy az igazság kiderüljön, és objektív megítéltetésre találjon.
Akik lejáratókampányok készítéséből élnek, szükségszerűen inkompetensek minden másban - tehát nyilván ebben is.
Az újságírók sem tökéletesebbek, mint bármely más szakma képviselői. De az újságírói etikát követők munkája minőségileg más, mint azoké, akik kivonják magukat alóla.
Az újságírói és a jogvédői lét sokban hasonlít: olyan falaknak kell nekirontanunk újra és újra, amik lehet, hogy csak a századik nekifutásra dőlnek le. Következetesen és folyamatosan ostromolni ezeket a falakat kemény munka, de egyben nagy szabadság is: szabadon kimondhatjuk és leírhatjuk a gondolatainkat, és az lehet a mindennapi foglalkozásunk, hogy a hatalmat kritizáljuk anélkül, hogy retorziótól kellene tartanunk. Ez a lehetőség keveseknek adatik meg, akinek mégis, annak kötelessége élni is vele mindig, minden körülmények között. Ha a kevés szerencsés nem így tesz, akkor tényleg felesleges erőltetnünk ezt a demokrácia dolgot.
Az újságírók eleinte meg akarják változtatni a világot, később azonban arra vágynak, hogy irányíthassák.
A televízióban elhangzó hírek sosem "igazak". De nem is lehetnek azok: a világban túl sok részlet és nézőpont találkozik, túl sok minden történik egyszerre. A televízió nem alkalmas arra, hogy minden tényt és véleményt felvonultasson. Egy tévés újságíró nem remélhet többet, mint hogy a tömegek ínyére való, reklámízű, tűzesetekről és bűnügyekről szóló anyagokat periferikusabb, mégis elemző jelegű hírekkel vegyítheti. Remélhetőleg jelentősebb részrehajlás nélkül.
Az újságírók, a sajtó és minden más média is mindig csak a negatív eseményeket keresik. Ha nem teszel valami rosszat, akkor nem lehet hír belőled. George Bernard Shaw azt mondja: ha egy kutya megharap egy embert, akkor az nem hír. De ha egy ember megharap egy kutyát, akkor az már hír. Egy esemény csak akkor méltó a publikálásra, ha bizarr, ha szokatlan, ha szembeötlő.
Az újságíró hitel nélkül olyan, mint a pék élesztő nélkül. Masszírozhatja a tésztát kedvére, abból soha nem lesz kenyér.
Ami azt illeti, egy cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana ez fel?
Facebook
Pinterest