Törvényszegés
A bűnügyi igazságszolgáltatás rendszere nem azért működik jól, mert a racionális szereplők tudják, hogy a Nagy Testvér a nap huszonnégy órájában figyeli őket, majd lecsap, és olyan költséget vet ki, amely minden hamisan szerzett hasznot megsemmisít. Egyetlen demokráciának sincs erre erőforrása, és nem is áll szándékában így bánni az állampolgáraival. Csak a bűnözői viselkedés mintáját lehet felfedezni és megbüntetni, és a mintavételnek elég igazságosnak kell lennie ahhoz, hogy az állampolgárok az egész rendszert legitimnek érezzék.
Az életünk legnagyobb része, akár belátjuk, akár nem, nem fekete-fehér, hanem szürke zónában játszódik, ahol szabálytalanul közlekedünk, háztartási hulladékot dobunk a szelektív kukába és újrahasznosíthatót a háztartási hulladéknak valóba, nem a megfelelő sávban biciklizünk, és egy idegen wifijére csatlakozva töltünk le egy-egy könyvet, hogy ne kelljen fizetnünk érte. Egyszerűen fogalmazva, egy olyan világban, ahol ha mindig minden törvénynek érvényt szereznek, mindenki bűnöző lenne.
A törvény az törvény, és aki szembeszáll vele, az házatlan csigává változik, és élete végéig a földben dagonyázhat.
A törvény megsértéséhez mindig két fél kell. Az egyik, aki meg akarja sérteni, a másik pedig, aki hagyja, hogy megsértsék.
Senkinek sincs joga mások emberi jogait csorbítani, törvényeknek fittyet hányva hatalmaskodni vagy zsarnokoskodni.
A törvények (...) fabatkát sem érnek a gonosztevőkkel szemben, a hatalmasokig nem ér el a kezük, a szerencsések kibújnak alóluk, a szerencsétlenek pedig, akiknek úgysincs semmijük, nem ijednek meg a pallostól.
Tehetséges, ügyes ember morálja egyetlen lehető: tisztelni a törvényt, ameddig ésszerű, és fölrúgni, ahol ostoba!
Az ember ugyanis nem azért viselkedik a társadalom előírásai szerint, mert annyira szereti betartani a törvényeket, hanem mert fél a büntetéstől.
Facebook
Pinterest