Temetés
Egy temetés kicsit olyan, mint maga a halál. Lehetnek kívánságaid, terveid, amit csak akarsz, de amikor eljön a napja, semmi beleszólásod nincs a dologba.
A hamvasztást a mai napig a lehető legjobb ötletnek tartom. Az ember a földből nem megy sehová. Engem ne temessenek koporsóba. Belegondolni is rossz, hogy mi történne ott a testemmel. Felfordul a gyomrom, tényleg. Ha elhamvasztanak, az tiszta ügy. Egy kézzel fogható urna, kis helyet foglal, nincs vele gond.
A koporsó kellék, viszonyítási pont egy túlélőszínházban. Odamered a szem, s lát, amit lát. Volt, nincs. Valakisága átköltözött a hozzá így vagy úgy tartozókhoz.
Nehéz, fekete anyaga gyász, sokfejű, soklábú lény. Egy hangyát, mi többiek, kikísérünk magunk közül. Ezen sírunk, magunkon, a lobogó téli nap zsebkendője alatt.
Senkinek nincs saját halála. Nem derül ki, mi a kedvenc illata, hol történt a legizgalmasabb szeretkezése, mennyire izzadt meg nyaranta, kedvelte-e a mosómedvéket, volt-e tyúkszem a lábán, nótázni szeretett-e vagy inni, esetleg részegen nótázni. Minden halottat egyenfazonra vágunk. Sorozatgyártás ez is, mint annyi minden.
Minek rendezünk temetést? Ő már úgysem láthatja ezt a felhajtást. Magunknak rendezzük, magunkat dobjuk bele abba a sírba, nem is a halottat.
Sokszor a temetés kapcsán jut el a gyászolóhoz az a tény, hogy valakit valóban, végleg elvesztett.
Kitüntetett pillanat az élettől vett végső búcsú napja. Szomorú nap, az igaz, de egyben nagyszerű is, így át lehet érezni és meg lehet ünnepelni a véget. Egy jól sikerült búcsúztatás emléke örökre elkíséri az embert.
A temetés a legszebb dolog az ember életében. (...) Itt is van olyankor, meg ott is; egy hídon áll, ami összeköti az életet a halállal, a létet a nemléttel, a bizonyost a bizonytalannal. Az elhunyt elnyeri végső helyét az emlékek között, cselekvésre képtelen immár, a múlt passzív szereplője lesz, egy árnyék a ködben, melyre már nem figyel senki sem. Jelen időből múlt idő.
Ez az etlen dolog, amit az emberek még mindig jól csinálnak. Amit még nem rontottak el. Nem úgy, mint az esküvőt, ahol mindenféle hülye dolgot csinálnak... A temetéseken még mindig tiszteletet mutatunk a másik iránt.
A gyászszertartás nem áll másból, mint teljesen személytelen szövegekből, amelyek akárkinek a temetésén is elhangozhatnának.
Facebook
Pinterest