Technológia
Mit jelent manapság embernek lenni? Mit tekintünk valódi értéknek önmagunkkal kapcsolatban? Mi különböztet meg bennünket a gépektől és más létformáktól? Mi az, amit mások értékelnek bennünk, olyannyira, hogy még munkát is ajánlanak nekünk? Bármit is felelünk e kérdésekre egy adott pillanatban, egyértelmű, hogy a technológia térnyerésével folyamatosan módosulnak a válaszaink.
A civilizáció azáltal halad előre, hogy egyre bővíti azoknak a fontos műveleteknek a számát, amelyeket gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani.
Hajlamosak vagyunk előbb elkészíteni az eszközöket, és csak később belegondolni a társadalmi következményekbe.
Számos ország fizet kém-, kommunikációs vagy meteorológiai műholdjainak felküldéséért. Aztán ott vannak a televíziós, internetes, rádiós, meteorológiai, navigációs és képalkotó szolgáltatásaik miatt az űr felé kacsingató vállalatok. Az űrbéli berendezések alkotják a modern élet szövetét, miközben egyre hatékonyabbak és keresettebbek lesznek.
Ez a modern technológia legnagyobb problémája: elhülyíti az embereket. Nézd meg az amcsikat, teljesen belediliztek az egészbe, ahogy öntik a dollárt számolatlanul, hogy lehallgassák az egész világot. Minek? Ennek az összegnek a töredékéért szerezhetnének pár igazi szakembert, akik tudják, hogy kiket érdemes egyáltalán lehallgatni.
Túl sok okos ember foglalkozik internetes dolgokkal, pénzügyekkel, vagy éppen joggal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy manapság oly kevés újítás születik.
A technológia mindenképp segítség, de mindig ott lesz egy ember a volán mögött, és a versenyző mindig is a legfontosabb szereplő marad.
A társadalom növekedése, az emberek szaporodása az alapvető hajtóerő, és amit mi a tudomány és technológia nagyszerű áldásainak tartunk, azok tulajdonképpen csak kétségbeesett kísérletek a társadalom stabilitásának megőrzésére, egyfajta menekülés előre. Tehát nem mi serkentjük a haladást, hanem a társadalom növekedése kényszerít minket arra, hogy a pillanatnyi stabilitás érdekében új megoldásokat, új mechanizmusokat, új technológiákat alkalmazzunk. Ezt a kényszerítő folyamatot azért nevezzük "haladásnak", hogy jobban hangozzék, hogy valami pozitív kicsengése legyen, és az emberek a változásokat ne kényszernek, hanem valamiféle áldásnak fogják fel.
Nincs olyan gépezet, amely megálljt parancsolhat az ember akaratának.
Minél jobban tökéletesedik a gép, annál inkább elhalványul szerepe mellett. Az ipar minden erőfeszítésének, az ember minden számításának, tervrajzok fölött átvirrasztott éjszakájának, mint látható jelnek - úgy látszik - csupán egy eredménye van: az egyszerűség.
A légkondik és az ipari levegőszűrők világában (...) az élet még a pokolban is elviselhető.
A fejlődés általában nem simán és egyenletesen zajlik; sokkal jellemzőbb, hogy meg-meglódul, majd leáll egy időre, míg az új lehetőségek beépülnek a különféle szervezetekbe, és a következő gyors fejlődési szakasz alapjai megszilárdulnak.
Facebook
Pinterest