Martin Ford

A technológiai fejlődésnek azt kell szolgálnia, hogy ne legyenek vesztesei, mindenkinek jobb legyen - ez pedig jelenleg nem egyértelmű.

Az amerikai álom egyik alappillérének, mely szerint kitartással és kemény munkával bárki sokra viheti, a valóságban statisztikailag vajmi kevés alapja van.

Ha van olyan, a számítógépes technológiát körüllengő mítosz, amellyel ideje lenne már leszámolni, az az a közkeletű elképzelés, hogy a számítógép csak azt tudja megcsinálni, amire konkrétan beprogramozták. (...) A gépitanulás-algoritmusok rutinszerűen rágják át magukat az adatokon, tárják fel a statisztikai összefüggéseket, és írják meg lényegében ezek alapján a maguk saját programját.

Az emberiség történelmének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a technológiai fejlődés és a jól működő piacgazdaság egymást erősítő szimbiózisban el.

A gazdaság egy mérhetetlenül komplex rendszer, telis-tele van kölcsönös függőségekkel és visszacsatolásokkal. Elég, ha egyetlen változó módosul, és máris a legkülönfélébb hatások hullámzanak végig a rendszeren - és ezek között akadhat olyan is, amelyik mérsékli, sőt gátolja az eredeti változást.

Bármilyen alacsony is a fejlett mesterséges intelligencia létrejöttének esélye, legalábbis a közeljövőben, ha mégis megtörténik, annak olyan drasztikus következményei lesznek, hogy emiatt muszáj ezt az eshetőséget komolyan venni.

Mondjon bárki bármit, a vállalkozók nem "munkahelyteremtők". Ők igazából nem akarnak még több alkalmazottat. Csak azért vesznek fel embereket, mert muszáj.

Az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá.

Hamarosan elérjük a határokat úgy a felsőoktatási intézményekbe terelt tömegek képességei, mint a magasan képzett munkaerőt igénylő, diploma után rájuk váró állások száma tekintetében. A gond az, hogy a "képzettségi ranglétra" egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy létra: sokkal inkább hasonlít piramisra, amelynek a tetején, bizony, nem sok hely van.