Tartós kapcsolat
Egy tartós kapcsolat legalább akkora kaland, mint sok kicsi.
Egy párkapcsolat csak akkor tartós igazán, ha minél nagyobb válságokat képes átélni és megoldani.
Nem lehetséges szoros, tartós kapcsolatban létezni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. Természetesen láthatunk valamit egyszerűen is, ami valójában nagyon árnyalt és összetett, de ez akkor inkább rólunk szól, a mi nézőpontunkról, és nem magáról a kapcsolatról. Aki tehát valódi hosszú távú békét szeretne a társkapcsolatában, annak tudnia kell lemondani a nyugalmáról.
Úgy tűnik, mintha a hasonlóság tartósabbá tenné a párkapcsolatot. A különbözőség viszont izgalmasabbá.
A szerelemhez, a tartós szerelemhez szükséges, hogy az embert kissé megrészegítse valami, ami a valóságban talán nincs is a világon.
A tartós szerelem egyik feltétele az, hogy a gyakorlati ügyek rendben legyenek. Nem szabad alábecsülni a gyakorlati ügyek jelentőségét.
A szerelem ugyanis szenzációkra vár, szenzációkat követel s ezeknek az a természetük, ami a csodáknak, hogy nem tarthatnak sokáig. Ezek elmúltával pedig a szerelmes ember méltatlankodni kezd, mert azt hiszi, hogy folytonos csodákhoz van joga, az eddigiek elmúltával tehát körülnéz újabb csodák után. Ezért van az, hogy a szerelem a tartós kapcsolatoknak oly rossz előfeltétele s hogy a szerelmi házasságok oly rosszul szoktak végződni.
Nem azon múlik, hogy keresek egy pasit, aki minden ideális paraméternek, amit elvárok tőle, megfelel. Egy hosszútávú, tartós kapcsolat nem erre a rugóra jár, hogy elvárásaim vannak és most megfelelsz-e neki vagy nem, vagy hogy ideáljaim vannak és megfelelsz-e neki vagy nem. Az elvárásokkal és ideálokkal egyvalamit lehet tenni: elfelejteni. Ezek tönkreteszik, megölik a realitást. Más rugóra jár ez a történet, hogy férfi-nő.
Minden tartós kapcsolat abból indul ki, hogy az ember mindennek ellenére szereti a másikat. "Szeretlek, annak ellenére, hogy nem olyan vagy, amilyennek először képzeltelek." Nem magától értetődik, hogy az ember kiáll a másik mellett. Csak akkor beszélhetünk valódi szeretetről, ha tényleg tenni akarunk valamit a másikért. A kapcsolat nem maradhat fenn az adakozó szeretet nélkül.
A tartós kapcsolatok másra adnak lehetőséget, mint a rövidek, mert bizonyos aspektusokat el lehet bennük mélyíteni, és felszínes kötelékek helyett valódiak alakulnak ki. Ilyenkor ismeri meg az ember igazán a másikat. Az első szerelem megszűnését követő nagy kijózanodás szakasza után egy olyan fázis következik, amelyben az ember próbálja megváltoztatni a másikat - több-kevesebb sikerrel. Ha a kapcsolat túléli ezt a folyamatot, akkor a két fél felhagy azzal az igyekezetével, hogy a másikból mesebeli herceget vagy királykisasszonyt faragjon, és elkezdődik az igazi kapcsolat, amelyben szép lassan elfogadják egymást olyannak, amilyenek.
Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.
Minden tartós kapcsolat kulcsa, hogy az ember tudja, mikor vonuljon félre, és mikor húzódjon közel.
A hosszú kapcsolat az olyan, mint az elromlott jacuzzi: ahogy elkezd csökkenni a buborék, elfogy az izgalom.