Szólásszabadság
Sajtószabadság! Szólásszabadság! Óriási vívmányok, csak nem mindenkinek van rá igénye.
Minden sarkon csapdába csalnak: egyél, igyál, fogyassz, vegyél fel kölcsönt, vedd meg ezt, vedd meg azt... mindegy, csak hagyd, hogy rászedjenek. Szajkózhatjuk a szólásszabadságról szóló lózungokat, de közben az értékeink gyanúsan egybevágnak a nagy cégek főműsoridős reklámszlogenjeivel.
Azt mondani, hogy ti nem törődtök a magánszférával, mert nincs semmi titkolnivalótok, egyáltalán nem más, mint azt mondani, hogy benneteket nem érdekel a szólásszabadság, mert nincs semmi mondanivalótok. Vagy azt, hogy benneteket nem érdekel a sajtószabadság, mert nem szerettek olvasni. Vagy azt, hogy nem érdekel a vallásszabadság, mert nem hisztek Istenben. Vagy azt, hogy nem törődtök a békés gyülekezési joggal, mert lusta, antiszociális, agorafóbiás emberek vagytok. Pusztán az, hogy egyik vagy másik szabadságjog ma talán nem jelent nektek semmit, nem jelenti azt, hogy holnap sem fog jelenteni semmit nektek vagy a szomszédotoknak.
A demokrácia állandóan zajlik; nem csak a választás napján, hanem minden másodpercben és minden órában. A közvélemény az, ami a szabad világot működteti.
Annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.
Minél tisztább a demokrácia, minél nagyobb szabadságot ad a kisebbségnek - egyáltalán: minden más véleménynek is - az önkifejtésre, annál kevesebb - s kisebb - hibát követ el, s annál inkább képes helyrehozni tévedéseit.
Ma nyíltan ki lehet mondani a dolgokat, a következményeit azonban nem mindig ismerjük.
A szabadságjogok a szükségben ismerszenek meg, amikor volna miről beszélni, de nem lehet.
Szabad-e egyáltalán bizonyos típusú vélemény megjelenését, bármilyen megfontolásból, csökkenteni, ha ez a szólásszabadság részleges korlátozásával jár? Erre a kérdésre ma már véleményem szerint könnyű megadni a választ: igen. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt ez még valódi dilemma volt, de ma, az információs háborúk világában (...), amikor az információt egyes államok és más csoportok fegyverként használják, hogy azzal tényleges fegyveres konfliktust szítsanak, ez nem lehet kérdés.
Bár fontos a szólásszabadság, egy olyan helyzetben, ahol információs hadviselés zajlik, nem csak véleményként, hanem fegyverként is kell tekinteni egy ellenséges állam médiájára.
Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.
Szabad tudományt tanítani oly hatalom alatt, mely a szabad szót nem szereti, lehetetlen.
Minden férfi és minden nő egy csillag, és joga van azt mondani, amit akar.
A szabadság pedig, döbbentem rá, csak a sikeresekhez szegődik. És talán a szabadság az, a szólás és viselkedés szabadsága, amit a sikertelenek igazából irigyelnek a befutottaktól. Nem a pénzt, még csak nem is a hatalmat.