Szeres engem
Szeretlek. Afféle nagyon-nagyon erős, tettetem, hogy szeretem a zenédet, hagyom, hogy megedd az utolsó szelet tortát, egy nagy rádiót tartok a fejem fölé az ablakod alatt, annyira szeretlek, hogy már gyűlöllek módon. Válassz engem! Maradj velem! Szeress engem!
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok, és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Szeress engem, hogyha kérlek.
Hideg szél fúj, nagyon fázom,
egyedül járom utamat
ezen a kerek világon.
S ha kívánod
odaadom
mindenem
mert te
egyedül
kárpótolsz
mindenért.
Szeress engem.
Az ég vagyok
s te vagy a napom.
Ha már nem dob fel se harc, se játék,
Hogyha nem akarom már a másét,
Hosszú szünet van a jókedvemben,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Szeress engem, ha tudsz szeretni,
Szeress engem, mert, jaj, utálnak
S olyan jó szeretettnek lenni.
Úgy rohan az idő, de meg lehet állni,
a nyüzsgésből ketten most ki tudunk szállni,
hát kérlek téged, hogy szeress engem,
boldogok leszünk, ha megbízol bennem.
Érzem, hogy valami megmozdult itt bent,
őrjöngve bömbölhet odakint a csend,
mi együtt kirándulunk itt, a lakásban,
szerencsésen partnerre leltünk egymásban.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.