Szeres engem
Szoríts magadhoz még, most mennem kell, minden könnycseppem kér, hogy engedj el. Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc. Csak egy pillanat kell, hogy érezzem, csak egy érintés még, hát fogd a kezem. Kérlek, töröld le most a könnyeidet, szeress, míg lehet.
Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem.
Ne mondj semmit sem. Csak szeress, csókolj meg, ölelj magadhoz, melegíts fel, és éreztesd velem, hogy milyen szerencsés vagyok.
Szeress még! És ha elfogysz az ölelésben Halkan fojts meg a sötétben, Legyen végtelen nekem az éj... (...) Szeretni engem tudnál-e úgy, Ahogy egyszer én szerettem? Két karodban, nézd meg, mivé lettem!
Kapj el, hogyha zuhannék Ha a vérem széjjeltép Nem lankad az indulat Amíg éget, élhetnék Szeress így Szeress még Pedig nem leszek már jó Csak ilyen senkinek való.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
Nézek az égen át begyulladt szemekkel. Reszket a félhomály, hát szeress vagy eressz el.
Szeress úgy, hogy bízzak még, Higgyem azt, hogy győztesként Nem lépsz rajtam át.
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, Mint Nap havat, amit magába olvaszt.
Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszerethetne.
Egyszerűen csak szeress, de szabadon, és én viszontszeretlek.
Facebook
Pinterest