Szerelem és gyűlölet
A szerelem bűnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyűlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből.
Az ember nem élhet kizárólag valaki másért anélkül, hogy előbb-utóbb meg ne utálná.
Nincs gyűlöletesebb, mint az olyan nő, kit már megszűntünk szeretni.
Két út van: az egyiket a szerelem övezi, a másikat pedig a gyűlölet.
Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.
Semmi sem egyszerű. Egyszerű válaszok nem léteznek. Az ember szerethet valakit, ugyanakkor gyűlölheti őt.
Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt.
Csak a szerelmes ember látja meg imádottjának minden rejtelmes szépségét, mint ahogy csak a művész tudja kihüvelyezni a világ titokzatos jóságát. Egyedül a szeretet képes arra a csodára, hogy egy embert meglásson. Azt hiszem, hogy a szeretetnek nincs is más forrása, mint az ismeret; a gyűlölet vagy közömbösség pedig abból ered, hogy nem ismerünk valakit, idegenkedünk tőle.
Akikkel egyszer szerelembe esel, és az tényleg jó időszak volt az életedben, jó pillanatokkal, akkor azt az embert nem tudod utálni. A szerelem átalakul szeretetté, tiszteletté attól függetlenül, hogy együtt élünk vagy sem.
A "szeretlek" szó ellentéte nem a "gyűlöllek", hanem a "szerettelek". Így, múlt időben.
Ha nem lehet a gyűlöletet pontosan definiálni, hogy lehetne megmondani, mi az a szerelem?