Szépség természete
Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.
A szépségnek ápolás kell és érvényesülés. Akit soha nem lát senki, annak a szépsége mindegy.
Ha valaki szomorú, szép sem lehet. A gondolatai is megszépítik vagy elcsúfítják az embert.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
A külső szépség hamar megnyeri a rokonszenvet, de állandóvá csak a lélek szépsége teszi.
Érdekes, nem? Vannak olyanok, akiknek csodálatos a külsejük, de még sincs vonzerejük.
Az igazi szépséget első pillantásra felismeri az ember (...). És soha nem felejti el.
- A rondaság nem fáj.
(...)
- Ó, dehogynem. Csak a szépség még annál is fájdalmasabb.
Csinosnak lenni pedig önmagában nem elég (...), mert a szépség gyorsan elhalványul.
A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan.
Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!
Vannak olyan esetek, amikor a szépség önmagában jóvátehetetlen igazságtalanság.
Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.
Facebook
Pinterest