Szép vagy
A szépség nem korhoz kötött. Ismerek csúnya kamaszlányokat és ragyogó hölgyeket is. Te az utóbbiak közé tartozol.
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál,
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.
Szebb vagy, mint bármelyik történet, amit hallottam, vagy bármilyen dal, amit bárd költhet. Szebb, mint egy hegycsúcs, szebb, mint egy gleccser, szebb, mint egy frissen behavazott mező hajnalban.
- Hiszel valami másban is (...)?
- Ó, csak a szokásosban. A halálban és az adóban, és abban, hogy te vagy a leggyönyörűbb lány a világon.
Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát.
Lángokat lehelsz a télbe,
selyemben kiállsz a szélbe,
havas melled ormosodik,
szemem érte kormosodik.
Becsületed romló pénz lett,
s gyönyörű vagy, mint az ének.
Tudod, milyen gyönyörű vagy? Elképesztő! Azt hittem, a csillagos égboltnál nincs csodálatosabb látvány. Amikor felnézek az égre, mindig úgy érzem, mintha valami óriási, valami felfoghatatlan egész része lennék. Ez a kedvenc hangulatom... és most már elég lesz rád néznem, ha fel akarom idézni.
Annyira gyönyörű vagy (...). Úgy értem, ez a szó, hogy gyönyörű, ki sem fejezi igazán, legfeljebb egyfajta felszínes módon, ami csak a külsőről szól, és nem igazán hatol le a valódi, teljes mélységére annak, amit én a gyönyörű alatt értek.
Ha én elmondom,
hogy mennyire gyönyörű vagy, akkor neked is tenned kell valamit. Éreztetned kell, hogy férfi vagyok, nem bánhatsz velem úgy, mint egy lelkes hódolóval. Vagy szerelmesek vagyunk, társak, és kölcsönösen támogatjuk egymást, vagy nincs értelme az egésznek.
Betege vagyok a szerelemnek
a vágynak, az érintésed is éget
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad
olyan gyönyörű vagy.
Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek,
Elnézhetlek, milyen szép vagy,
Most már így, hogy nem enyém vagy.
A legtöbb ember semmit sem ér. Nézz a tükörbe: ha szép vagy, szépet is kell tenned, ha csúnya vagy, a természet hibáját szép tetteiddel kell kijavítanod.
Hol vetted ezt a bűvös arczot?
Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?...
Szép vagy, szeretlek nézni hosszan,
S mégsem ohajtlak, elhiheted.
Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvígasztal.
Facebook
Pinterest