Szakács
A szakács összes tulajdonságai közül a legelengedhetetlenebb: a pontosság.
Azt mondják, minden jó főszakács mögött ott áll a profi konyhai csapat (és ez nagyon is igaz), de megbízható, lelkes, a minőségre kényes beszállítók és termelők nélkül mindez kevés lenne.
A csúcsgasztronómiában dolgozó emberek pontosan olyanok, mint amilyennek a tévében, Gordon Ramsey és a hozzá hasonló sztárszakácsok műsoraiban látjuk őket. Érzékenyek, makacsok, szenvedélyesek, van bennük egy jó adag művészi hajlam, és mindig a tökéletességre törekednek.
Megkülönböztetném a megélhetési szakácsot attól, aki valóban komolyan gondolja ezt a szakmát. Előbbi megcsinálja azt, amit muszáj, de közben azon gondolkodik, hogy mikor lehet végre hazamenni. Ám az utóbbi szenvedéllyel teszi a dolgát.
Sok séf beleesik abba a hibába, hogy egy bizonyos szint felett úgy érzi, neki már nem kell fakanalat ragadnia, az amolyan aljamunka, inkább öltönyben, tárgyalókban, fejben főzi meg az ételeket. Aki így gondolkodik, szerintem soha nem élvezte igazán a munkáját. A jó szakács szeret főzni. Kellenek neki az új élmények, az illatok, a főzés öröme.
Nem az Oscar-díj tesz színésszé vagy rendezővé, és nem a csillag farag belőled sikeres séfet vagy gazdag tulajdonost.
A jó szakács első és legfőképp elengedhetetlen tulajdonsága a pontosság; ez az első kötelessége a vendégnek is.
A szakácsmesterséget meg lehet tanulni, de ahhoz, hogy valaki sütni tudjon, születni kell.
A főzés voltaképpen szeretetteljes és önzetlen tevékenység, ami a szakács számára is örömmé válik a hozzáértő vendég révén.
Szakácsokat munka közben nézni: lenyűgöző látvány. Rendkívüli gyorsasággal végzett együttműködésük leginkább jól begyakorolt balettre vagy valami modern koreográfiára emlékeztet.
Egy profi szakácsnak megvannak a "mozdulatai", ami annyit jelent, hogy nagyon kimérten, tökélyre vitt technikával és gyorsan mozog, mindezt valami Nizsinszkij-féle bájjal.
Egy jó szakács sose késik, sose jelent beteget, és semmilyen fájdalom vagy sebesülés nem akadályozza a munkában.
A legtöbb ember nem is érti, hogy a profi konyhaművészet nem csupán a receptekről szól, nem az étel újszerű feltálalásáról, és nem is az alkotóelemek, az ízek és textúrák lehető legkreatívabb összehangolásáról - ezeket a dolgokat jóval azelőtt elrendezik, hogy a vendég leült volna vacsorázni. A szakácsművészet az ételek elkészítését jelenti, és sokkal inkább az állandóságról szól, az azonos mozdulatok agyatlan ismétléséről, a feladatok nap mint nap azonos módon történő elvégzéséről. A legutolsó dolog, amire egy séfnek szüksége van, egy olyan szakács, aki tele van ötletekkel, és folyton újítani akar, akinek saját ötletei vannak arra, hogyan szúrja el a séf receptjeit vagy az étel látványát. A séfek általában vak, majdhogynem fanatikus engedelmességet, kemény gerincet várnak el a hadszíntéren, valamint egy automata következetességét a kivitelezésben.
Dzsuvás állás egyenlő zavaros agy. Ezért őrzik a szakácsok olyan féltve a törlőruhájukat, mintha aranyból lennének.
Facebook
Pinterest