Statisztika
Túl sokan kérdezik, ha bajba kerülnek: "Miért pont én?" Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, valami baj van a statisztikával, ha majdnem mindenki így reagál. (...) Időről időre történnek rossz dolgok és valakivel meg kell történniük. Miért ne pont önnel?
Az önjelölt mintákra alapozott közvélemény-kutatások nagyjából annyira sokatmondók, mint egy jósnő beigazolódott jóslatainak a listája. Ha nincs a kezünkben a jóslatok teljes listája, akkor a bevált jóslatok önmagukban nem sokat mondanak a jósnő kvalitásairól.
A mai Big Data-eufória nagyon hasonlít a 18. század statisztika-eufóriájára. Akkor hamarosan ellenállás ébredt a statisztikai ész ellen, mindenekelőtt a romantikusok részéről. Az átlag és a normalitás megvetése a romantika alapaffektusa. A statisztikailag valószínűvel az egyszerit, a valószínűtlent, a váratlant szegezik szembe. A romantika a szokatlant, az abnormálist és a szélsőségest kultiválta a statisztikai normalitással szemben.
Nem feltételezzük, hogy pusztán azért kapjuk meg az állást, mert behívtak az interjúra. Ugyanígy a pozitív szűrővizsgálati eredmények alapján nem kellene azt feltételeznünk, hogy betegek vagyunk. Ha a betegség előfordulása alacsony, a szűrések sokkal több hamis pozitív eredményt produkálnak, mint valós pozitívat.
Matematikai alapja ellenére a statisztika legalább annyira művészet, mint tudomány.
Az egyes ember kiszámíthatatlan, (...) az embertömegek reakciói statisztikailag mérhetők. Minél nagyobb a tömeg, annál pontosabban.
A statisztikánál sosem lehet tudni: a betegségekhez hasonlóan némelyik évekig bujkál, mielőtt lecsapna, mások úgy rontanak ránk, mint egy felbőszült vízibivaly.
A statisztika egy eszköz, amivel válaszokat lehet keresni, de válaszokat nem ad. A válaszokat, az adatok interpretációját mindig nekünk kell adnunk.
Azt mondják, nincs abban semmi meglepő, ha az ember gondol valakire, aki az eszébe sem jutott már évek óta, és a következő nap megtudja, hogy az a valaki épp akkor halt meg. Mindig rengetegen vannak, akik agyában nagy hirtelen felbukkan olyanok képe, akikre már jó ideje nem gondoltak, és tényleg mindig sok ember hal meg. Egy olyan népes országban, mint mondjuk az Egyesült Államok, a nagy számok törvénye alapján nem meglepő, hogy az előbb említett különleges egybeesés naponta legalább tízszer előfordul, de ez senkit sem nyugtat meg, akivel éppen megesik.
Értelmezhető, következetes és statisztikailag szignifikáns korrelációkból általános következtetéseket a népességre vonatkozóan levonhatunk ugyan, de az egyént illetően korántsem bocsátkozhatunk megbízható jóslásokba. Vegyük például a dohányzást! Sok dohányos hal meg idő előtt a dohányzás okozta megbetegedésekben. Ám egyesek - valójában nem is olyan kevesen - igen magas kort érnek meg.
Ha a kísérleteid értékeléséhez statisztikára van szükséged, akkor jobb kísérleteket kell végezned.
Nem kell minden kutatási eredményt száz százalékban elfogadni, a statisztika néha nagyon rugalmas tud lenni.