Sétálás
Szeretek éjszaka sétálni. Senki nem állít meg, és nem mond ostoba dolgokat, és szeretem a csillagokat is. A dolgoknak jobb illatuk van, és a mindennapos dolgok rejtélyesnek látszanak.
Szép időben sétálni - ám otthon ülni, ha fúj a szél, esik az eső vagy havazik - azt jelenti, hogy megfosztjuk magunkat az élmény felétől. Talán éppen a jobbik felétől.
Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.
Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?
Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.
Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.
Sétálok az üres utcán, Az összetört álmok sugárútján. Ahol a város alszik már, Csak én vagyok az egyetlen, ki egyedül jár.
A nagy felfedezések - legyen az selyem vagy gravitáció - véletlenül pottyannak elénk, amikor a fák alatt sétálgatunk.
Soha nem érezzük magunkat olyan kicsinek, mint amikor a hatalmas vörös- és mamutfenyők között sétálunk.
Mindenki visszavágyik a természetbe, csak sétálni ne kelljen.
Facebook
Pinterest