Rossz hír
A sötétben érkező hír mindig vérfagyasztó, nem ad időt a gondolatok rendbe szedéséhez, a viselkedést megigazítani, az érzelmeket pórázra kötni.
A jó hír nem hír. A jó hírekről szinte soha nem számolnak be. Tehát a hírek szinte mindig rossz hírek. Ha rossz hírt hallunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy egy hasonló horderejű jó hír eljutott volna-e hozzánk!
A legtöbb fejlődés fokozatos, ezért nem kerül be a hírekbe, a rossz dolgok viszont általában hirtelen jönnek. Az autóbalesetek bekerülnek a médiába - a gyermekhalandóság csökkenése viszont már nem.
Az újságírók a repülőgép-szerencsétlenségről írnak, nem pedig a felszállásokról. Mindaddig, amíg a rossz dolgok nem tűnnek el teljes mértékben a Földről, mindig lesz belőlük elég, hogy megtöltsék a híreket, és az emberek, mint évszázadok óta, továbbra is azt fogják hinni, hogy a világ szétesőfélben van.
A rossz hír gyorsan terjed és amikor megérkezik, valahogyan meg kell birkóznunk vele. Ha a férj azt mondja, ő továbblépett, mi elfoglaltságot keresünk, hogy elterelje figyelmünket. Ha a számlák felhalmozódnak, megtaláljuk a módját, hogy plusz pénzhez jussunk. Ha van egy titkunk, ami túl szörnyű ahhoz, hogy elmondjuk, megtanuljuk magunkban tartani. De emlékeznünk kell rá, hogy a kapott rossz hír néha jó hír is lehet álruhában.
A rossz hír csaknem mindig védekező reagálást vált ki. Megbénítja azt, aki kapja, először képtelen teljes súlyában felmérni. A felmérés egy kis időbe kerül.
A jó hírről mindig megkérdezzük, hogy igaz-e, mert olyan nehéz elhinni. De ha rossz hírt kapunk, ritkán kérdezünk, mert azt könnyű elhinni.
A rossz hír szárnyon jár, a jó kullog.
Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.
A rossz hír letaglóz, de aztán továbblépünk. A remény viszont megbénít.
Facebook
Pinterest