Pszichoterápia
Képzeljük el, hogy zaklatnak az iskolában, a játszótéren, és ettől (meg minden mástól is) szörnyen érzed magad. De én segíthetek abban, hogy egészen máshogy gondolj a zaklatódra. Úgy, mint aki nem árthat neked, nem tudja megváltoztatni az életed, nincs rád negatív befolyással. A zaklató nem tűnik el. Továbbra is ugyanazt műveli, de téged már nem érdekel. Védettebb vagy. Ezt éri el a kognitív viselkedésterápia. Tehát azon múlik a hasznossága, milyen szemüvegen át nézzük. Ha a hagyományos medikális nézőpontból, amely a tünetek enyhülését helyezi előtérbe (amely mércének gyakran önmaga sem felel meg), akkor lehet, hogy hatástalan. De ha a depresszió csökkentésében, az életminőség javításában, az embereknek az élményeikhez való viszonyulásában gondolkodunk, akkor igenis hatásos.
Őrületesen nagy baj azt hinni, hogy az a terapeuta, aki engem lelkileg meggyógyított, csodát tesz. Nem tesz csodát, vagyis nem ő teszi azt. A csodát - az egyszerűség kedvéért, és mert nincs erre egy jó összefoglaló kifejezés - mi magunk vagyunk képesek létrehozni.
A terápia az egyetlen hely, ahol rájössz, hogy amit éreztél és érzel, az igaz. Ez már fél gyógyulás.
Miből áll a terápia? Roppant egyszerű a történet: van egy ember, aki nem bánt téged, és komolyan vesz. Nagyjából ennyi.
A terápia fájdalmas dolog. Egyrészt bele kell nézni a benned lakó démonok szemébe, ami helyett jobb lenne szappanbuborékokat fújni a szigeten, és lángosozni meg szelfizni, de ebben a 45 percben dolgozik a lélek a futópadon, és szakad róla a víz.
A hétköznapi életben a humor is gyakran varázsigeként tud működni. A pszichológiai terápiákban általában túl veszélyes az alkalmazása, de még ott is előfordul, hogy átsegít egy nehéz helyzeten.
Vannak a kliensek és vannak a páciensek. Míg a klienseknek csupán átmeneti segítségre van szükségük, addig a páciensek hosszas és költséges kezelésre szorulnak. Jellemzően a kliensekből lesznek a páciensek. Nem kell hozzá más, csak egy eltévedt, túlbuzgó pszichológus.
Pszichológusok, pszichoterapeuták ellen nem szokás "műhibapert" indítani. Még akkor sem, ha nyilvánvaló a szakember felelőssége. Szinte soha nem derül ki, ha a terápia "nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket". Ráadásul azt sem kürtöljük világgá, ha úgy gondoljuk, a pszichológusnak kifizetett díj ablakon kidobott pénz volt. Ezzel ugyanis önmagunkról is kiállítanánk a bizonyítványt, beismerve, hogy annyira "betegek vagyunk", hogy még a profi szakember sem tudott segíteni rajtunk.
Minden terápiás eszköz csak akkor használható, ha a terapeuta saját magán is megtapasztalja a módszer működését.
A valóban jó pszichoterápia úgy hat az idegekre, mint a gyógytorna. Oldja a feszültséget, és egészséges mozgási lehetőségekre tanít - idegi szinten.
Az emberek kellemetlenül érzik magukat, ha csend van, így ha a terapeuta úgy fordul a beteg felé, mintha beszélgetnének, a páciens gyakran érez késztetést, hogy megtörje a csendet.
A pszichoterápia igazi beszélgetés. Az igazi beszélgetés felfedezés, kifejezés és stratégiaépítés. Ha igazi beszélgetést folytatunk, hallgatunk és beszélünk - de többnyire hallgatunk. A hallgatás odafigyelést jelent. Elképesztő, mi mindent megosztanak velünk az emberek, ha egyszerűen meghallgatjuk őket. Néha, ha hallgatunk, még azt is elmondják, hogy mi a bajuk. Néha még azt is, hogy miképpen szeretnék orvosolni. És ez néha nekünk is segít a saját bajunk orvoslásában.
Az elméleti tudás szilárd alapokat ad a munkához, de a pszichoterápia legfontosabb eszköze a lelki jelenlét és a kapcsolat. Az ülés idejére félre kell tennem a magánéletemet, hiába vannak olykor nekem is gondjaim, fajdalmaim. (...) Van egy magánélet-ládikám, amelynek az ülés előtt lezárom a fedelét, és a többi részemmel odaadom magamat a terápiás helyzetnek.
Facebook
Pinterest