Pszichoterápia
Azt hiszem, a felnőttek azért járnak terápiára, mert addig is telik az idő, amíg ott vannak. Nem azért lesznek jobban, mert beszélnek róla, hanem mert közben telik az idő, és lassan megtanulják folytatni az életet, mert muszáj.
A meditáció és a terápia között csak az a különbség, (...) hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. Tehát átláthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia egy kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában.
Érdekes jelenség, amit úgy nevezek: a pszichológia holdudvara. Elég, ha a családból egy ember érzi elérkezettnek az időt, hogy a konfliktusok miatt pszichológushoz forduljon. Ő rendszeresen jár, másképp néz magára, mert másfajta figyelmet élvez a terápia során. Átgondolja az életét, a pszichológus egyfajta tükröt mutat, azt, ahogy kívülről látja a kapcsolatokat. Visszajelzéseket ad. Aki ezt fogadja, továbbadja. Másképp beszélget a körülötte lévőkkel, próbálja őket is megérteni, elfogadni. Ezek után a környezetében élők is változni kezdenek, pedig nem is járnak pszichoterápiára. (...) Ezt nevezem a holdudvarban lévők passzív gyógyulásának.
Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.
A legsötétebb pillanatokban mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja. Néhányan a profikhoz fordulnak. Néhányan az idősebbekre a bölcsebbekre támaszkodnak. Mások azok társaságát keresik, akik ismerik az érzéseiket. De legtöbbünknek semmi sem ér fel jobban egy terápiánál, mint egy jó beszélgetés néhány régi baráttal.
Egy év terápia után a pszichiáterem azt mondta nekem: "Lehet, hogy az élet mégse való mindenkinek."
Én mindig nagyon meglepődök azon, hogy az emberek, akik azért jönnek hozzám, mert nem érzik jól magukat, azt hiszik, a terápia végén jobban lesznek. Nem tudják, hogy tulajdonképpen csak egy dolog történik a terápiában: megnő a kapacitásuk a szenvedésre. Vagyis a végén már nem ijednek meg attól a szenvedéstől, ami együtt jár az élettel.
Facebook
Pinterest