Pszichoszomatika
A fizikai tünetek egyfajta üzenetek, amelyek azt próbálják a tudtunkra adni, hogy a viselkedésünk és az érzéseink nincsenek összhangban egymással.
Ha az agy nagyon erős, még annak is nehéz magával rántani a sokkal sebezhetőbb lelket a józanságba. És ha nem megy, akkor jön a test. A test független, az nem működik együtt a hazugsággal, a maga ösztönös útját járja, és jelez: izzad, remeg, görcsbe rándul, hánykolódik, rázkódik, nem engedelmeskedik, fojtogat. Végső soron beteg lesz. Amikor már beteg, csak akkor kezdenek rá odafigyelni legtöbben. Mit szedjek ki a testemből, vagy a testemet honnan szedjem ki, hogy túléljem. Hogy újra egyesülhessen elárvult lelkemmel, elnémított szellememmel.
A hazugság oly mértékben toxikus, és átírja a valóságérzékelést, hogy testi tünetekben is megjelenik. Nem egy embert tesz áldozattá, hanem a teljes rendszert, annak összes tagját. Kihat a mentális egészségre, az érzelmi stabilitásra, a teljes immunrendszert gyengíti, ami hosszú távon fizikai leépüléssel járhat. A hazugság önmaga fenntartására újabb bántalmazásokat generál. Ha az egyik fél hazudik, az a másikat is hazugságba löki. Meg kell tagadnia önmaga számára a saját zsigeri megérzéseit, ezért hosszú távon le fog fagyni. Ellopták az életét. Ha ellopják az életét, ki fog fordulni önmagából.
A titoknál, az elhallgatásnál nagyobb teher szerintem nem is létezik. Az olyan szinten nyomorít meg, hogy annak fizikai tünetei lesznek előbb vagy utóbb. Általában előbb.
A testünk néha bölcsebb nálunk. Néha a testünket használjuk arra, hogy kimondjon valamit, amit más módon nem vagyunk képesek kifejezni. És néha, ha nincs hozzá erőnk, vagy nincs rá szavunk, hogy kifejezzük, miként érezzük magunkat, a testünket használjuk tolmácsként.
Kultúránkban népszerű elképzelés, hogy gondolkodásmódunkkal jobbá tehetjük az életünket. Ha rossz passzban vagyunk, akkor úgy gondoljuk, hogy a pozitívabb attitűd kialakítása segítheti a gyógyulásunkat. Ez biztosan így is van. Azt viszont még nem ismertük fel, hogy milyen gyakran követünk ezzel ellentétes attitűdöt: megbetegítjük magunkat annak ellenére, hogy egyáltalán nem áll szándékunkban.
Ha egy pszichoszomatikus tünet jelentkezésekor közbeavatkozunk, akkor csak állandósíthatjuk a tüneteket. Figyelmet fordítunk rájuk, és pont ez a céljuk. Ezért ellenjavallott foglalkozni velük.
A stressz által kiváltott fizikai tünetek milyenségét inkább a páciensek betegségről alkotott elképzelései és élettapasztalatai alakítják. Betegségeink megjelenési formáit részben életeseményeink, részben pedig a társadalom határozza meg, amelyben élünk.
Néha mindnyájan aggódunk olyasmi miatt, ami talán soha nem fog megtörténni. De van, akinél ez már szinte kényszeressé válik, és a betegséggel kapcsolatos aggodalom annyira lerontja az életminőséget, hogy egy tényleges betegség szinte megváltásnak tűnik.
A lélek torzulásai és betegségei (...) érzésem szerint "egészségtelen" állapotot hoznak létre, ily módon egyenes úton vezetnek a testi betegségek kialakulásához olyannyira, hogy a test azon pontján jelennek meg a tünetek, amelyek analógiában állnak a lélek bajaival.
Életünkben sok minden, ami velünk történik, nem tudatosul. A lelki tényezők befolyása mérhetetlenül nagy, akárcsak a psziché hatása a testi tünetekre.
A jól felépített kemény páncél alatt az érzékeny emberi lélek nem bírja el az összes terhelést, amit rárakunk. A szerelmi csalódások, a rendre zátonyra futott kapcsolataink, a rosszul megválasztott baráti kötelékek, a tisztázatlan viszony a szülőkkel, mind-mind lenyomatot képez a lelkünkön, és ezáltal a testünkön is.
Facebook
Pinterest