Pletyka
Ahol a pletyka felüti fejét, ott pirosak a nyelvek.
A pletyka tartja egyben a civilizációt. Táplálja a szégyent, és szégyen nélkül, nos... a világ szörnyen veszélyes hely lenne.
A pletykák nem kedveznek annak, akiről terjesztik, csak annak, aki terjeszti.
A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van.
Mindannyiunknak gyönyörűsége telik a suttogva elmondott és gyanúsítgatással átszőtt pletykákban.
A pletyka mindannyiunkat képmutatóvá tesz. Nyilvánosan ugyan elítéljük a pletykát, mégis belefeszülünk, hogy hallhassuk a legfrissebbeket.
A pletyka művészet: az ember ugyan semmit nem mond, mégsem marad semmi titokban.
A pletykák, még ha igazak is, olyanok, mint a lángok: ha nem kapnak oxigént, kis köpködés után elhalnak.
A pletyka olyan, mint a víz. Addig keresgéli a felületek gyönge pontját, míg rá nem jön, hogy merre tud továbbhatolni.
Mutass valakit, aki sohasem pletykál, és mutatok valakit, akit hidegen hagynak az emberek.
Ha mindenki tudná, mit beszélnek róla embertársai, nem lenne négy barát se a világon. Kiderül ez azokból az összeveszésekből, amelyeket a néha visszamondott, tapintatlan pletykák okoznak.
Nem szabad az embereket holmi pletykák alapján megítélni. Olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak.
Facebook
Pinterest