Önelfogadás
A titok az, hogy nincs titok. A tökéletes élethez nincsen recept. Felgyorsult világunkban gyakran keresünk villámgyors megoldásokat, a legújabb nagy durranást, amitől majd sokkal jobban érezzük magunkat. (...) Azért vagyok itt, hogy elmondjam neked: úgy vagy jó, ahogy vagy.
Hiába telt már el a huszonegyedik évszázadból is másfél évtized, hiába tervezzük, hogy a Holdra küldjük nyaralni az embereket, és hiába vagyunk a virtuális világnak köszönhetően még intenzívebb kapcsolatban egymással, mint valaha, még mindig hatalmas hiányosságaink vannak arról, hogyan bánunk másokkal, és ami még fontosabb, saját magunkkal. Nem szeretjük eléggé önmagunkat. Ide-oda rohanunk, hogy megpróbáljunk változtatni a testünkön, az egészségünkön, a szerelmi életünkön és a munkánkon - mindegy, csak egésznek és boldognak érezzük magunkat. De minél gyorsabban rohanunk, annál gyorsabban tévesztjük szem elől a lényeget. Mindannyian az egyensúlyt keressük, a legújabb egészségtrendben azonban garantáltan nem fogjuk megtalálni. Az egyensúly a lelassulásban rejlik, abban, hogy lassabban veszünk lélegzetet, és tudjuk, mire van szüksége a testünknek. Abban rejlik, hogy elfogadjuk, kik vagyunk, és életünk minden egyes percében szeretjük önmagunkat.
Én tényleg hiszek abban, hogy a valódi változás és az igazi boldogság az elfogadásban rejlik. A testünk elfogadásában, annak elfogadásában, akik vagyunk, és annak a helyzetnek az elfogadásában, amiben vagyunk. Azoknak a bizonytalanságainknak a többsége, amikkel nap mint nap harcolunk, abból a gondolatból ered, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük.
Olyan társadalomban élünk, amely folyamatosan azt próbálja belénk sulykolni, hogy változtatnunk kellene az életünkön. Jobbnak kellene lennünk, jobban kellene csinálnunk, jobban kellene kinéznünk, és jobban kellene éreznünk magunkat. Fogynunk és izmosodnunk kellene, egészségesebben kellene táplálkoznunk, jobb munkahelyet kellene találnunk, csinosabb ruhákat kellene hordanunk, és több pénzt kellene keresnünk. Azt csak elvétve halljuk, hogy pont úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk.
Mindenkinek jó teste van. A te tested is, úgy ahogyan van, tökéletes. Van lábad, hogy járhass, van szád, hogy beszélhess, van szíved, hogy érezhess, és van kezed, hogy tapinthass. A tested már így is egy igazi csoda, és te is egy csoda vagy úgy, ahogy vagy.
Fontosnak tartom, hogy mindenki fogadja el azt az adottságot, amellyel rendelkezik. Természetesen lehet dolgozni ennek javításán, de tisztában kell lenni a határainkkal, és ezeken belül kell megpróbálni maximumot nyújtani.
A mi feladatunk az, hogy emlékezzünk arra, milyen sokoldalúak vagyunk, és ünnepeljük azokat a furcsa kis vonásainkat, amelyektől azok vagyunk, akik.
Mennyire egyszerű is lenne, ha varázsütésre megszerethetnénk magunkat, ha nem lenne ennyire könyörtelenül nehéz belenézni abba a tükörbe! Mennyivel könnyebb lenne úgy élni, ha nem ez volna a világ legnehezebb dolga! (...) Ezt a munkát soha nem lehet abbahagyni, pontosabban újra és újra el kell végezni az egészségünk védelmében.
Amikor hibákat követünk el, az nem azt jelenti, hogy elhibázottak vagyunk, hanem hogy teljesek.
Eljön az a pont az ember életében, amikor felismeri, hogy könnyebb olyannak elfogadnia önmagát, amilyen, mint megváltozni.
Amikor egyediségünket értéknek látjuk, csak akkor lelünk békére.
Nem lehet büntetlenül mérgezni magad. Sem kémiai anyagokkal, sem toxikus emberekkel, sem pusztító gondolatokkal. Ha nem vagy képes szeretni magad, az előbb-utóbb felzabál.
Facebook
Pinterest