Nyitott jövő
Hosszú életem egyik legfontosabb tapasztalata, hogy bármilyen jó játék arról fantáziálni, mi lesz tíz (húsz, száz) év múlva, akármit ötlünk ki, a tények rendre ránk cáfolnak. Épp ezért sokkal értelmesebbnek látom, hogy a komoly tudáson vagy a puszta hasraütésen alapuló jóslás helyett inkább készüljünk föl arra a bizonytalanra és kiszámíthatatlanra, ami vár ránk.
Az emberek eddigi hosszú történetük során mindig szerettek volna valamiféle előrepillantást vetni az utódaik jövője vagy legalább a sajátjuk felé. Sikertelenül. Kizárólag a stabilis társadalmak valamennyi ideig állandó életének jövőjét, a változatlanságot lehet megjósolni. Ennek egyszerű oka van, hiányzik a leíró nyelv a jövő szerkezetének feltárásához. Részletesebb magyarázat helyett gondoljanak csak arra, ha mondjuk 100-150 évvel ezelőtt jósolgattunk volna a mai időkről, milyen lehetett volna a leírása televízió, mobiltelefon, internet nélkül, még a vírus szót és fogalmát is csak mintegy 120 éve ismerjük.
A jelen minden pillanatából számtalan lehetséges jövő következhet, de csak egy valósul meg, és ez minden pillanatra igaz. A jövő jóslása tehát csupán az elme gyerekes játéka.
Számos lehetséges pálya áll előttünk, ezekből azután az egyik bekövetkezik, a többi pedig "így is lehetett volna". Akinek tuti tippje van a jövőről, megjátszhatja azt, de még ha bejönne is, ne áltasson másokat azzal, hogy szép egyenes vonal húzható a jelenből a jövőbe. A világ nem ilyen. A következő napok valósága azért jön el, mert a megelőző napokban valakik valamiként döntöttek, avagy éppenséggel nem döntésükkel segítették bekövetkezni azt a bizonyos valamit, ami majd bekerül a történelemkönyvekbe.
Ha egy történész saját korához érkezik el, legjobb, ha leteszi a tollat. A folytatás esetleg csak spekuláció a jövőről. Ez általában igen hiú vállalkozás, és aki ilyesmire adja a fejét, könnyen köznevetség tárgya lehet. Mégis kevés történész vonhatja ki magát a történelmet formáló hatalmas erők igézete alól, és kísértésbe esik, hogy a maga módján értelmezze őket. Végül is nem lehet megtagadni egy történésztől, hogy elemezze kora eseményeit, és ettől már csak egy lépés azt firtatni, mit rejt a jövő méhe.
A múlt, amely nem változtatható, messze van. A jövő, amely alakítható, még bizonytalan.
A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi.
Mi a jövő? Még használatlan, puszta üresség,
jóvá vagy rosszá festi a képzeletünk,
Dolgozzunk s játsszunk csak a "most"-ban,
sohsem a "majd"-ban,
mert nem sejthetjük, mit hoz az új ezerév:
stronciumos bombát? Föld, víz, lég máglyahalálát
vagy van-e józanság, megmaradás, virulás?
Az akác tudja, mikor nyílhat kétszer. A béka, az egér, a hörcsög sejti, hogy milyen idők következnek. Csak a fejét fölfelé hordozó ember nem látja előre a holnapot.
Facebook
Pinterest