Negatív gondolkodás
Ha csak arra figyelünk, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, aminek pedig lennie kellene, akkor nem látjuk annak értelmét sem, ami van.
Amikor figyelmünk azt keresi, hogy mi az, amit nem kaptunk meg, amit elveszítettünk, akkor nem a jelenben vagyunk.
A negatív hozzáállás olyan, mint a dohányfüst: betölti a rendelkezésre álló teret és kárt tesz a többiekben is. Ha pedig kinyitod a szobában az ablakot és beengeded a tiszta levegőt, hogy fél perc alatt eltüntesse a büdös füstöt: na, ez a pozitív gondolkodás!
A pesszimizmus és a negatív hozzáállás csak arra garancia, hogy soha ne tudj felülkerekedni a körülményeken.
Az a fixa ideám, hogy az emberi tudat egyszer egy magasabb dimenzióba küzdi fel magát, és kiszűri a rosszindulatot meg a negatív gondolkodást.
A boldogság mindig az alkotó tevékenység eredménye, a szenvedés pedig mindig a negatív gondolkodásé, a negatív tevékenységé.
Nagyon károsnak tartom a negatív gondolkodást, mert ha az elhatalmasodik, romboló mértékű önsajnálatot eredményez.
A negatív gondolkodás olyan, mint az elme kanyarója. Nem viszket, de elégedetlenséget okoz.
A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.