Várszegi Imre Asztrik

A léleknek kell megtérnie, és a bensőleg, szívében önzetlenné változott ember környezetét is meg tudja változtatni.

Látszólag nincs semmi beleszólásod sorsod alakulásába. Mégis dönthetsz valamiről. Arról, hogyan viszonyulsz mindehhez, milyen választ adsz erre. Keresheted, miként tudsz úgy élni, hogy ne légy magad terhére. S akkor más terhére sem leszel.

Civilizációnk, felkészültségünk számos nagyon hasznos dologra megtanított bennünket. Egyre nem, arra, hogy mit kezdesz magaddal, ha tíz percre magadra maradsz. Magunk vagyunk magunknak a gond.

Ha csak arra figyelünk, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, aminek pedig lennie kellene, akkor nem látjuk annak értelmét sem, ami van.

Amikor figyelmünk azt keresi, hogy mi az, amit nem kaptunk meg, amit elveszítettünk, akkor nem a jelenben vagyunk.

A dolgok a maguk létében, teremtett vagy teremtetlen valóságukban vannak és csodálatosak. A mi érzékenységünk, a mi befogadásunk hibásodott meg, a mi érzékeink fogyatkoztak meg, mert a Szépséget és a Boldogságot, a Fényt csak kívül kerestük, vagy tán már nem is kerestük. Pedig az belül van és mindig belül volt, így most is belül van. Keresésünk igazolja a hiányt, a hiány tanúsítja, hogy ebben a fájdalmas világban vagyunk és élünk, de mégsem egészen ebből a világból élünk.