Nacionalizmus
Egy embriónak - bizton állíthatjuk - igen kevés beleszólása van abba, hogy hol fog a világra jönni. Az, hogy én Brüsszelben született, belga ember vagyok, nem az én érdemem, és őszintén szólva mindig is idegenkedtem azoktól, akik a nemzeti hovatartozásukat mint valami minőségi jegyet mutogatják, mintha érdemeik alapján arra választattak volna ki, hogy egy magasztos földrajzi koordinátákkal rendelkező helyen lássák meg a napvilágot. Én - ártalmatlan őrült - titkon egy nemzetiségek nélküli, zászlók nélküli világról álmodom.
Ha valamely nemzet a történelem során valahol túlzott lelkesedéssel kezdte el zengedezni himnuszát, akkor az emberiség újfent eljutott arra a pontra, hogy bebizonyítsa, civilizáltságának foka nem valami dicséretes. A háborúk gyakrabban kezdődtek énekszóval, mint ágyúszóval.
Még az ultranacionalisták sem akarnak túlzottan meghalni manapság a hazájukért.
A nacionalizmus nem az idegenek gyűlöletéről, hanem a honfitársak szeretetéről szól. Akkor lesz rosszá a nacionalizmus, ha az idegengyűlölet válik fontossá.
A nemzeti kategória még nem járt le, csak lejárófélben van. A labdarúgó-mérkőzések csőcseléke még igencsak nacionalista, de a művészek és a tudósok társadalmában a nemzeti hovatartozás alig említésre kerülő szempont.
Néhány nacionalista abban bízik, hogy a világ sok zárt, de barátságos erődítményből áll. Minden nemzeti erődítmény megőrzi majd a saját érdekeit és identitását, de az erődök ennek ellenére képesek lesznek békésen kereskedni és együttműködni. Nem lesz bevándorlás, multikulturalizmus, globális elit - ahogy globális háború sem. A probléma ezzel az elképzeléssel az, hogy a védett erődök ritkán barátságosak. A múltban minden próbálkozás, amely felosztotta volna a világot jól elválasztott nemzetekre, háborúba és népirtásba torkollt.
A túlvilág, ami a középkori emberek életének értelmet adott, semmivel sem volt kevésbé egy káprázat része, mint a modern emberek által favorizált humanista, nacionalista és kapitalista értelmek. A tudós, aki azt állítja, az élete értelmes, mert növeli az emberi tudást, a katona, aki azt állítja, az élete értelmes, mert a hazája védelmében harcol, és a vállalkozó, aki egy új cég felépítésében találja meg élete értelmét, ugyanúgy egy illúzió rabjai, mint középkori megfelelőik, akik ezt az értelmet a Szentírás olvasásában, keresztes háborúk vívásában és katedrálisok felépítésében találták meg.
Minden nacionalizmus zsákutca. Próbáljuk csak meg a jövőbe vetíteni őket és meglátjuk, hol a határuk. Onnantól aztán nincs kiút. A nacionalizmus mindig a nemzetalkotó elvvel ellentétes mozgás. Kirekesztő jellegű, míg a nemzetalkotó elv befogadó. A konszolidáció korszakaiban mindazonáltal pozitív érték és magas szintű norma a nacionalizmus. De már minden nagyon is konszolidálódott, a nacionalizmus már csak hóbort, s ürügy, ami csak arra jó, kitérjenek egyesek az alkotás és a nagy feladatok elől. Az, hogy milyen eszközökkel él, és hogy miféle embereket lelkesít, ékesen bizonyítja, hogy a nacionalizmus a történelmi teremtő munkának épp az ellentéte.
Minden nacionalizmus embertelen. Nem lehet a hazában úgy hinni, hogy elválasztjuk az emberiségtől. Ebből születik a háború és annyi más őrület. Egy eljövendő világháború pedig azzal fenyeget, hogy az atommáglya tüzében ott éghet mindenki: az igazak is, a hamisak is. Mielőtt valamiben hinnénk, higgyünk egymásban.
A nacionalista felkelések olyanok, mint amikor az ember köveket szed fel a földről - előbújnak alóluk a férgek. Aztán nagy szavakat használnak, hogy leleplezzék a közönségességüket.
A nacionalizmus csupán két dologra jó: hogy utálja azokat, akiket nem ismer, és hogy büszke legyen olyan dolgokra, amiket soha nem tett.
Ha magunk nacionalisták vagyunk, más népek nacionalizmusának is szabad teret kell engednünk.
Facebook
Pinterest