Múlt és jövő
A pillanat a múltból következik és a jövő felé tart. Titokzatossága magában hordozza a végtelen lehetőséget.
Az idő egyetlen tudatvalósága a jelen. Múlt és jövő: a mi fikciónk. A múlt: absztrakció, a jövő duplán az.
Minél inkább rohanunk hanyatt-homlok a jövőbe, annál inkább egyesül visszavonhatatlanul a múlt a jelennel.
Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.
A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet.
A múlt csak a jelenben létezik, és nagyon gyorsan közvetlen jövővé válhat, vagyis a jövő jelenévé.
Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.
Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember.
Tudod, ha az egyik szemed a múlton, a másik meg a jövőn van, előbb utóbb bandzsa leszel.
Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.
Ha minden írott emlék ugyanazt a mesét tartalmazta -, akkor a hazugság bevonult a történelembe, és igazsággá vált. Aki, uralja a múltat (...), az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
Aki ma a holnapé akar lenni, csak azt éri el vele, hogy holnapután a tegnapé lesz.
A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.
Facebook
Pinterest