Műfajok
A műfaj csak egy kereskedelmi fogalom. Az embernek meg kell találnia a módját, hogyan lehet megszabadulni a rabságoktól. Műfajban gondolkodni a rabság eléggé primitív formája.
A beszélgetésnek, ha van ilyen műfaj, a köztesség a lényege: a két beszélgető közötti térben, a kérdés és a válasz köztes idejében történik meg. Kötetlennek tűnik, de van szerkezete; szakmai, mint egy tanulmány, de érezhetően személyes is. A stílusa pedig egyszerre viseli magán a nyilvános megszólalás és a magánbeszéd jegyeit.
A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek "csupán" szerepe van.
Az íráshoz nem kell követni a műfaji mintákat; csak vissza kell térni ahhoz az állapothoz, amikor a tér és az idő még alakítható; az átalakulás utáni időszakot pedig megfelelő hitelességgel kell megírni, a szabályokkal nem törődve. Mert végső soron minden történet álom.
A stand-upban az a jó, hogy őszinte műfaj, nincs meg az a rajongói viszony, ami egy színésznél vagy a rocksztárnál: tulajdonképpen magadért szeret meg, aki megszeret, hiszen a te történeteidet, a te gondolataidat hallja, még ha azokat kicsit másként is adod elő, mint azt egy asztaltársaságnál tennéd.
Csak az lehet jó történetíró, akinek a múlthoz, amiről ír, köze van. Akinek a tárgyalt múlt egy kicsit saját története. Végeredményben két megbízható történetírói műfaj van: a memoár és a - levelezés.
A mese mindennek az origója. Gyakorlatilag ebből származik minden irodalmi műfaj. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat. Ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Mert amit ábrázolni tudok, amit el tudok mesélni, azt birtokba is veszem.
Azt mondják, a legrövidebb életű írásos műfaj az újságban megjelent riport: holnap megjelenik, holnapután elfelejtik.
Facebook
Pinterest