Minőségi idő
Adjanak egymásnak időt! Énszerintem az a legtöbb, amit az ember a másiknak adhat. (...) Néha pont arra nincs idő, amire vagy akire a legfontosabb (...) kéne legyen.
A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem működik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.
A "minőségi idő" azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk valakinek. Ha egymás mellett ülünk a kanapén, és tévét nézünk, a műsor áll figyelmünk középpontjában, nem pedig a házastársunk. Kapcsoljuk ki a tévét, és nézzünk egymásra, miközben beszélgetünk. Elmehetünk kettesben sétálni, vagy beülhetünk egy étterembe, ahol remekül lehet beszélgetni. Megfigyeltük-e már, hogy milyen pontosan meg lehet különböztetni egy étteremben a randevúzó párokat a házaspároktól? Az előbbiek egymásra néznek és beszélgetnek, a házaspárok pedig csak ülnek, és nézelődnek maguk körül. Az ember azt gondolná, csak azért mentek oda, hogy egyenek!
A minőségi idő lényege az együttlét. A fizikai közelség önmagában még nem feltétlenül jelent együttlétet. Ehhez egymásra fordított figyelemre van szükség. Amikor az apa a földön ülve labdát gurít kétéves fiának, miközben csak a gyermekre figyel, mindketten átélhetik az együttlét örömét.
A beszélgetés akkor válik minőségi időtöltéssé, ha érdeklődéssel és a megértés szándékával hallgatjuk társunkat, miközben gondolatairól, érzéseiről és vágyairól beszél. A hallgatás tanulása néha nehezebbnek tűnik, mint egy idegen nyelv elsajátítása, ám minden fáradozást megér, hogy képessé váljunk szeretetünk kifejezésére.
Facebook
Pinterest