Megérzés
A megérzés adomány, ugyanakkor átok is lehet. Egy jelzés, ami olyan helyről érkezik, amit jobb felfedezetlenül hagyni.
Hallgass az ösztöneidre! A megérzéseink mindig tudják, mire van szükségünk.
A megérzés egy kis hang, amely megsúgja, hogy ki barát és ki ellenség. Kit tarts kartávolságra, és kit magadhoz közel. De túl gyakran zavar meg a félelem, a kétség és makacs reményeink, amiért is nem hallgatunk a megérzéseinkre.
Egy nő megérzései többet érhetnek, mint egy analitikus gondolkodó következtetései.
Az első megérzés mindig helyes, az idő és az érzések homályosítják el az ítélőképességet.
A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.
Soha ne becsüld le az emberek megérzéseit, ha azt mondják, hogy valami nincs rendben!
Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei.
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra!
Meg kell teremtenünk a csöndet, hogy meg tudjuk hallani az intuíciónk nagyon halk hangját.
A megérzéseid nem véletlenül jelentkeznek, és érdemes megfontolni a másik által küldött rengeteg (verbális és nonverbális) jelet, mielőtt eldöntöd, akarsz-e egyáltalán találkozni vele, illetve folytatni a randikat.
Képzelje el, hogy eljut az óceán partjára, körülnéz, és mindenütt csak kék ég és kék víz van. Fogalma sincs, hogy merre induljon, mert ott a teljes horizont, de azt látja, hogy lehet egy kicsit északabbra vagy keletebbre menni. Valahol beugrik, és elkezd úszni. Valami hasonló van a tudományban is. Egy tudósnak, aki szinte bármilyen irányba mehet, mert mindenfelé ismeretlenség van, senki nem mondja meg, hogy melyik irányt válassza. És itt nagyon fontos a megérzés.
Facebook
Pinterest