Meditáció
A gépész nem járatja gépét, mikor az nem végez munkát, nem koptatja hiába. De az elme felbecsülhetetlen értékű gépezetét engedjük céltalanul forogni, koptatjuk minden hasznos eredmény nélkül. Igen nagy nyereség ezért, ha megtanuljuk megszüntetni a gondolkodást, pihentetni az elmét. Nemcsak a fáradt tagok, hanem a kimerült elme is üdülést talál a teljes nyugalomban.
Elmélkedni csak egymagamban tudok, és ami egy külső szemlélőnek órákig tartó egy helyben ülésnek tűnik, az nekem az érzéseim gondolatokká transzformálása, hogy így mindet átnyálazva betehessem őket a megfelelő fiókba. Ha ezt hosszú ideig elhanyagolom, akkor egyre jobban eluralkodik rajtam egyfajta dekoncentráltság, sőt mentális zűrzavar, ami leülepedve végül homogén búbánatot terít szét.
Az igazi meditáló arról ismerszik meg, hogy a negatív érzelmektől való megszabadulással képes fegyelmezni az elméjét.
A meditálók sokkal inkább tisztában vannak az elméjük elkalandozásra való hajlamával, mint a legtöbb ember.
A figyelem az elme egy szűk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szűkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel.
Felpörgetheti magát az ember kávéval vagy Red Bullal is, de ezek közel sem energetizálnak úgy, mint a meditáció.
A meditálásra szánt idő nem luxus. Hosszú távon megspórolja az aggódásra szánt időt, és megszabadít a kimerültségtől.
Ha csak csendben ülünk és befelé figyelünk, észlelhetjük, hogy a fejünkben gondolatok cikáznak ide-oda. Meditálás közben lehetőségünk van megfigyelni ezeknek a gondolatoknak a tartalmát, és ezek befolyását az érzéseinkre, az érzelmeinkre és a testi reakcióinkra.
Nem mindegy, hol meditál az ember. Lehet egy beszakadt tetejű turistaházban is, de ott például a szúnyogcsípések vagy az ismeretlen éjjeli zajok miatt kialakuló félelem elvonja a figyelmet a lényegről. Luxuskörülmények között is lehet elmélkedni. Mert a luxus önmagában is gyógyít.
A meditáció és a terápia között csak az a különbség, (...) hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. Tehát átláthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia egy kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában.
A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.
A meditáció többet jelent annál, mint hogy egy fa alatt ülünk, és álmodozunk. A meditáció a legnagyobb tudatosság. A meditáció azt jelenti, hogy érzékeljük, miféle gondolatok, érzések, koncepciók, hittételek érintenek meg minket, és felismerjük, hogy van egy "üresjárat", egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk.
A meditáció rendbe hozza a szertelen, nyugtalan kedélyéletet, annak háborgásait, sokszor belső viharait, és átvilágítja sötét, csillagtalan éjszakáit. A jógában nem az akrobatákat és fakírokat kell csodálni, hanem a meditációt, annak boldogító, erősítő és gyógyító hatalmát.
Mély meditációban megtudhatod, amit csak a halálban fogsz majd átélni, hogy éned csak egy földi szereped, tested a jelmezed, amelyet, ha végigélted a sorsodat, levetsz. És ráébredsz, ki az, AKI játszik benned. Érdemes megismerkedni vele. Csodálatos élmény!
Facebook
Pinterest