Magabiztosság
A bizonyosság abban, ami bekövetkezhet, ritkán indokolt, de inkább sohasem. Az elmúlt idők bizonyosságaiból mennyi maradt fenn? Mégis igyekszünk újabbakban bízni, megnyugvást várva tőlük. A határozottság a kényelmesebbik út.
Amiről beszélek, azzal kapcsolatban muszáj tájékozottnak lennem. Azt hiszem, minden azzal kezdődik, hogy az ember jól érzi magát a bőrében, és tudja, kicsoda.
A tudatlanok magabiztossága arról ismerszik meg, hogy túl fényesen csillog.
Ha petyhüdt kéz irányítja a kormánykereket, a hajó ide-oda imbolyog, ahogy a véletlen hozza, és nem jut el sehová.
Mindent irányítani akarunk, és szerintem 90%-át nagyjából irányítjuk is az életünknek - a technológiának meg a tudománynak hála -, és attól a 10%-tól őrülünk meg, amit nem, pedig a bátorság szerintem pont ebben a 10%-ban rejlik, hogy elhiszem magamról, hogy én akkor is helyt fogok tudni állni (...), ha nem tudom irányítani.
Gyakoriak a magabiztos ostobák és a bizonytalan entellektüelek. És úgy tűnik, emberi természetünk része, hogy a magabiztosakra jobban figyelünk.
A magabiztosságnak belülről kellene fakadnia, a szívünk legmélyéről, nem pedig kívülről, az általunk birtokolt dolgok mennyiségéből.