Lustaság
A nátha nem betegség. A tunyaságba viszont bele lehet betegedni. Meg ha az ember beképzeli magának a betegséget.
Nincs jó kapcsolatom a lusta emberekkel. Más nyelvet beszélünk. Nem értem, és nem is akarom érteni őket.
Extrém lusta ember vagyok - ha lenne valaki, aki mindent megtesz helyettem, szerintem egyáltalán semmit se csinálnék.
Nincs rosszabb dolog, (...) mint a tétlenség, a pokolba vivő út a renyheség óráival van kikövezve.
Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére.
Nem az az élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az igazi, ha sok van, és mégsem csinálunk semmit.
A tehetséget túlértékelik. Nem gondolom magam tehetségesnek, inkább szorgalmas vagyok, ami sokkal fontosabb a tehetségnél. Láttam már magam körül tehetséges embereket a lustaságuk miatt elkallódni.
Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.