Ló
A ló (...) közvetítő, katalizátor ember és természet között, ember és a világ között, ember és ember között.
A lónak négy lába van, mégis megbotlik.
Csak mert tudsz egy lovon lovagolni, még nem jelenti azt, hogy bármelyiket megülheted.
A lónak mindig ismernie kell a lovasát. Ha még soha nem ültél lovon korábban, a lovad érezni fogja ezt. Emberi módon kell közeledned hozzá, vagy különben soha nem fogja azt tenni, amit szeretnél. Ha pedig ő nem akarja, semmivel se tudod majd rávenni.
A ló dolga, hogy bizalmat sugározzon az ember felé. Azt gondolom, azok az emberek, akikben már eleve van egy kis bizalom, érzik a lovakkal való különleges kapcsolatunkat, mert a ló megbízik az emberben: hagyja, hogy a hátára üljön, és meglovagolja. Az a szerepe, hogy az ember haladjon vele és bízzon benne.
A ló (...) érti a kérdést, legalábbis érzelmi töltetében nagyon jól érti, s ha beszélni tudna, felelne is rá, csakhogy mindhalálig némaságra ítéltetett. Nem szabad, nem lehet semmit mondania, csak a testével, csak a létével kommunikálhat.
A lovak nem hazudnak. Ők aztán nem rejtik véka alá érzéseiket, minden ízükben őszinte lények. Ha félnek, tétováznak, behódolnak, megvadulnak vagy éppen nyugodtak és magabiztosak - higgyék el, mindeme érzéseket átélik, és persze jóval többet is.
Csak az taníthatja meg lovának a nyugalmat, a fogékonyságot, a magabiztosságot és a bátorságot, aki maga is rendelkezik ezekkel az erényekkel. Az önbizalom látszatával nem lehet a lovakat irányítani. Le kell vetnünk maszkjainkat, meg kell szabadulnunk félelmeinktől és belső konfliktusainktól, csak így tehetünk szert tekintélyre lovaink előtt.
A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog.
A lovakat nem lehet úgy irányítani, ahogy az beidegződött a dolgok, a tárgyak felett. A ló akkor a legkevésbé veszélyes, ha sokat törődnek vele. Állandóan szelídíteni kell, mert ha nem, visszavadul a természetes állapotába, mint minden háziállat, és akkor nagyon veszélyes. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk vele, olyan érzékeket kell kiszelídíteni, eltompítani belőle, amik neki teljesen természetesek. Például hogy ne ijedjen meg. Egy menekülő állat ne ijedjen meg? Ez nagyon abszurd. Neki ezen a reflexén múlik az élete.
A lovak mindig is sokkal többet megértettek, mint amit hajlandók voltak elárulni. Nem könnyű megállni, hogy előbb-utóbb ne formáljunk valamiféle véleményt egy másik lényről, ha az a másik lény nap nap után folyton a hátunkon lovagol. Másrészt viszont minden további nélkül lehetséges, hogy valaki nap nap után folyton egy másik lény hátán lovagoljon anélkül, hogy egy árva gondolatot szentelne is neki.
Na jó, a ló tényleg nem hozzám illő állat. Az összes vége szörnyen veszélyes. Rúg, csíp, karmol, harap, a szeme vérben forog. A közepe összesékeli a csontjaimat. Úgy zörgök rajta, hogy a nyomorú paripa eszelős vágtába fog, mert azt hiszi, egy szodómiás hajlamú aprópénzváltó automata ugrott a hátára, fajtalan szándékkal. Inkább veszek egy szobatáltost.
Az évezredek bölcsessége a lovak szemével tekint a világra. És teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, Afrikában született, vagy Amerikában, vagy a közép-európai Topoiankyban: az összes nemes, kitartó és gyönyörű.
Facebook
Pinterest