Ló
A világ kincse a lónak két szeme között rejlik. A ló az ember után a legdicsőbb teremtés, a legnemesebb foglalkozás a lótenyésztés, a legszebb mulatság a nyargalás és a legjobb dolog a lónak etetése és ápolása.
Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem.
A lovak képezhetők megfelelő kommunikációval, megértéssel és pszichológiával; szemben félelemkeltéssel, megalázással, mechanizálással és durvasággal!
A lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle.
Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.
A lovakat, miután kiszolgálták idejüket az ember mellett, vágóhídra küldik, hogy a kiöregedett állatból az utolsó hasznot is kihúzzák.
Csodálatos állat a ló (...), soha nem lehet tudni, mit fog csinálni a következő pillanatban. Így van ez már a trójai faló óta.
Volt egy ló, úgy hívták: Laci. Csíkos volt rajta a naci. Ha jól begombolta, mindjárt azt gondolta, ő zebra, nem paci.
A ló Önteltség nélküli nemes jellem; irigység nélküli barátság; hiúság nélküli szépség. (...) Szolgálatra kész, mégsem szolga.
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom.
Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült: a tavasz meg a ló.
A fjord póni nem makacs: egyszerűen csak több időt hagy a lovasának, hogy átgondolja a hibáit.
A lovaglás egyfajta magatartásforma is, hiszen a ló megtanítja az embert viselkedni.
Facebook
Pinterest