Lehetőség
A természet (...) minden lehetséges ajánlattal elárasztja az embereket, de leszarja, hogy élnek-e az ajánlataival.
Vannak az emberi életben helyzetek, idők és körülmények, melyeket okosan kell kézen fogni és használni, mivel bennük, mint valamely magtokban, a jövendő gyümölcsnek csírái fekszenek elzárva. Ha azokat vagy a könnyelműség használatlanul elsuhanni hagyja, vagy a durvaság lábaival tapossa, elmúlnak tőlünk minden nyom nélkül, és a legszívesebb bánkódás sem hívhatja többé vissza őket.
Nem gondolom, hogy egy társadalomnak végzete a tanult tehetetlenség. Meg kell próbálni megtörni az önmagukat megerősítő ciklusokat, optimistának kell lenni abban az értelemben, hogy megtaláljuk a lehetetlen helyzetekben is a pici lehetőségeket.
A szerencse önmagában még nem elég. Hasznát csak akkor vehetjük, ha újra és újra megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyek megnyílnak előttünk.
A lehetőség néha bekopogtat hozzád, de az esetek többségében csak belopózik, majd csendben odébbáll.
Nem akkor zárkózol el a lehetőségektől, ha megöregedtél, épp fordítva, akkor öregszel meg, ha elzárkózol tőlük.
Minden egyes döntésünkkel, minden lélegzetünkkel kinyitunk ajtókat, sok másikat meg bezárunk. A legtöbbször észre sem vesszük.
Az ember életének alakulása attól függ, hogy milyen hatékonyan használja ki a lehetőségeit, és mennyire fogadja el a korlátait.
A létra minden ember előtt ott áll, bárki megmászhatja. De minden ember máshonnan indul, nem mindenki jut egyforma magasra.
Minden számít, amit az életben tettünk, illetve az is, amit nem tettünk meg, bár a lehetőségünk megvolt rá.
A szörfözés vegytisztán magába sűríti az életet: folyvást készenlétben kell állnod, hogy ügyesen meglovagold a hullámot, ami feléd tart, és kihozd a legjobbat belőle.
Amikor útvesztővé változik az addig biztonsággal járt terep, a kezdeti félelmek nyomában új útszakaszok és kijáratok kezdik el kínálni magukat. Olyanok, amelyek addig teljesen érdektelenek voltak.
Jobb, ha az ember a dolgok elébe megy. Mert azok aztán nem mindig jönnek helybe.