Edvi Illés Pál

Nagy és dicső cél van feladva a Tanítói Rendnek; tudniillik: a serdülő nemzedéket emberségre (humanitásra) idomítani, benne az istenek csíráját fejleszteni, és őt azon eszméletre és öntudatra felemelni, hogy a Szellemi ember - miután e mostani pitvarát a létezésnek átfutotta, - egy fenségesebb és elenyészhetetlen maradásra van elrendelve. Ennél nagyobb jót pedig emberekkel nem lehet tenni.

Vannak az emberi életben helyzetek, idők és körülmények, melyeket okosan kell kézen fogni és használni, mivel bennük, mint valamely magtokban, a jövendő gyümölcsnek csírái fekszenek elzárva. Ha azokat vagy a könnyelműség használatlanul elsuhanni hagyja, vagy a durvaság lábaival tapossa, elmúlnak tőlünk minden nyom nélkül, és a legszívesebb bánkódás sem hívhatja többé vissza őket.

Tanulj tűrni, nélkülözni és a világnak sokféle örömeiről lemondani. Ha aztán még utóbb valaha kényelmesebb élet és puhább kenyér is jut részedül: annál ízletesebb lesz az, miután mértékkel élted életedet.

Sokan egyetlenegy nap annyit akarnak lenyelni, amennyit egész életükben sem emészthetnek meg. Felélik a jövő esztendőket, és mivel mindent a legnagyobb sietséggel tesznek, mindennel véget is érnek igen hamar.