Kíváncsiság
Így van ez a nyomokkal. Némelyiket az embernek bátran követnie kell, másokat inkább csak óvatosan, megint másoktól pedig óvakodnia kell, mint a pipacstól. Szép és jó ránézni, de leszakítani nem szabad.
Az ember elvileg pont azért jár iskolába, hogy ott megkapja a kíváncsiság fellobbanásához szükséges szikrát. Aki kíváncsi tud maradni, az egész életében csillagos ötösöket fog gyűjteni anélkül, hogy ezért sztárnak kellene lennie.
A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani.
Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fűt az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból.
Kíváncsiság, kíváncsiság, még több kíváncsiság és szenvedély. Ez szükséges a kutatáshoz.
A kíváncsiság a kreatív élethez vezető út és az igazság maga. Az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni - leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogy a kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet. És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás eletet élt.
A gyerekek kíváncsinak születnek. Ahogy felnövekszünk, minden egyre ismerősebb lesz. Gyakran azonban adottnak vesszük a látszatot, s nem veszünk tudomást a mögöttes tartalmakról.
Az idős kor nem véd meg a kíváncsiságtól. Főképpen akkor nem, ha az idő és a halhatatlanság kérdéseiről van szó.
Facebook
Pinterest