Jóslás
Paradox formában azt mondhatjuk, hogy igen valószínűtlen, hogy ne következzenek be valószínűtlen események. Ha nem mondjuk meg egészen pontosan, milyen eseményt jósolunk, akkor rendkívül sokféle módon következhetnek be a jóslatunkkal összeegyeztethető események.
A jóslás (...) bombabiztos módja annak, hogyan csináljunk hülyét magunkból későbbi korok történészei előtt.
A jelen minden pillanatából számtalan lehetséges jövő következhet, de csak egy valósul meg, és ez minden pillanatra igaz. A jövő jóslása tehát csupán az elme gyerekes játéka.
A Big Data (...) nem fér hozzá az egyszerihez. A Big Data teljesen vak az eseményre. Az emberi jövőt, a történelmet nem statisztikailag a valószínű, hanem a valószínűtlen, az egyszeri, az esemény fogja meghatározni. A Big Data tehát vak a jövőre is.
Szeretnék egyszer látni egy kis öregasszonyt, aki összekuporgatja a pénzecskéjét, és elmegy a jósnőhöz. Rém izgatottan várja, mi a jövője, és a jósnő ezt mondja neki: "A holnap és az összes hátralévő napja olyan lesz, mint a mai nap: az órák unalmas sora. Nem vár magára sem új szenvedély, sem új gondolat, sem új utazás. És amikor meghal, teljesen elfelejtik. Ötven schillinget kérek!" Szeretném én azt látni!
Körülbelül olyan a helyzet, mint amikor egy hormonzavar miatt elhízott embert azzal akarnak lefogyasztani, hogy elmagyarázzák neki az egészséges táplálkozás elveit. A tömeg nem egyszerűen azért hisz a médium természetfölötti képességeiben, mert nem veszi észre a csalást. Ez is kell hozzá persze, de nem ez a lényeg. Elsősorban azért hisz, mert eleve hinni akar. A médiumok és jövendőmondók (...) olyasmit nyújtanak az embereknek, amit azok a tudománytól és általában a mai racionalitástól nem kapnak meg: érzelmi biztonságot.
Nyilvánvaló, hogy ha meg akarod jósolni a jövőt, akkor szilárd adatokra kell alapoznod, amelyeket minden találgatástól és elfogultságtól megtisztítasz. Nem a bizonyosság, hanem a valószínűség talaján kell mozognod, és egyértelmű időkeretet kell felállítanod.
Bármilyen terület határait feszegetve a legnagyobb probléma, amellyel szembesülhetünk, hogy a határok mindig a sarkunkban vannak. Előrejelzéseink vagy idejétmúlttá válnak, mire megjelennek, vagy nevetségessé, miután egyértelműen kiderül, hogy tévesek.
Aki a jövőről fogalmaz meg állításokat, az csal vagy hazudik. Mit lehetett volna megjósolni akár csak ötven évvel ezelőtt olyan szavak nélkül, hogy kompjúter, internet és mobiltelefon? Semmit.
A Világegyetem önmaga lehető leggyorsabb szimulációja, és nem ismeri a saját jövőjét.
A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.
A múlt és jövő csak két táska az emberiség
hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik
a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan
mindkettő valótlan.
Facebook
Pinterest