Jóslás
A jóslat természete, hogy akkor érted meg, midőn bekövetkezik és túl késő változtatni rajta.
Nehéz és kockázatos a rövid távú jóslás. Mert "könnyű", kockázatmentes azt jósolni, hogy 2350-ben, mondjuk, megteremtjük a Földön kívüli civilizációkkal a kapcsolatot; e jóslat kieszelője, illetve felhasználója szinte semmit sem veszt, ha jóslata nem következik be. De aki "mindössze" 20 évvel helyezi előbbre a cselekményt, az még szembesülhet saját jóslataival.
A legveszedelmesebb dolog az univerzumban: jóslatok alapján kormányozni. Sem elég bölcsek, sem elég bátrak nem vagyunk az efféle játékhoz.
Nem arról ismerszik meg a nagyon okos ember, hogy jó előrejelzéseket ad a jövőről, hanem arról, hogy tisztán látja, a jövőt lehetetlen előre jelezni, és ennek tudatában mégis képes előre alkalmazkodni hozzá.
Nincs szükségem varázslatra ahhoz, hogy a jövőbe lássak. Én magam teremtem meg a jövőt.
Nostradamusról mondták, hogy álltában halt meg, bár én kétlem, hogy aki előre látja a halálát, az ne feküdne le.
Az egyik kedvenc rajzfilmemben az átverésre kiszemelt gyanútlan áldozat jóshoz fordul, aki - miután gondosan tanulmányozta a tenyerét, - aggodalmasan közli vele: "Ön rendkívül hiszékeny".
Jövendőmondásból busásan meg lehet élni, igazmondásból annál kevésbé.
A múltból, vagyis a már kipörgetett számokból nem lehet a jövőre következtetni. A rulettasztal pedig nem emlékszik semmire. Matematikával nem lehet ezt a szerencsejátékot legyőzni.
Nem hiszek a gyermekdeden megfogalmazott csillagjegyek jóslásában, legfeljebb abban, hogy vannak bizonyos keretek, amikre érdemes odafigyelni. Én Nyilas vagyok, és ez a Nyilas csillagjegy annyiban illik az én életemre, hogy két lábbal a földön állok, de az a nyíl, amit kifeszít, az igazából mindig a csillagokat és az eget célozza.