Isteni terv
Imádságos szívvel tűzz ki célokat! Az igazi siker az, ha azokat a célokat éred el, melyeket Isten tett eléd.
Olyan sokat beszélünk arról, hogy mi mit akarunk Istentől, pedig az igazi kérdés az, hogy Isten mit vár tőlünk.
Az a tény, hogy még mindig itt vagy, azt üzeni, hogy Istennek még van terve veled. (...) Kelj fel! Indulj el!
Istennek terve és célja van az életeddel. Semmi - egyáltalán semmi - nem fontosabb, mint felfedezni és betölteni ezt a célt.
Istennek természetesen lehetett valamilyen számunkra ismeretlen indoka arra, hogy az élet és az értelmes élet kifejlődését egy olyan jellegű folyamatra "bízza rá", mint a darwini értelemben vett evolúció. De amit mi egy mindenható, mindentudó és erkölcsileg tökéletes lény indokairól át tudunk gondolni, az arra mutat, hogy egy ilyen lénynek plauzibilis indokai lennének arra, hogy ne ezt tegye, hogy vagy a speciális teremtés, vagy pedig egy céljainak sokkal inkább megfelelő, az általunk ismerttől egészen eltérő jellegű evolúciós folyamat mellett döntsön, amikor élőlényeket akart létrehozni. Ezért - ha nem is az evolúció puszta tényéből, de az evolúció bizonyos általános sajátosságaiból - indokoltan és nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy nincs ilyen lény.
Hinned kell, hogy Istennek tervei vannak veled! Bármilyen lehetetlennek tűnik is, segíteni fog szorult helyzetedben, és támogatja a következő küldetésedet!
Isten félresöpri a haszontalan terveket, és az eredeti tervet teszi vissza az emberiség munkaasztalára.
Az emberi törekvés fontos, ám az Isten gondoskodó figyelme nélkül, ahogy mondani szokták, egy verébfióka tolla sem hull.
- Mi talán nem mindig fogjuk fel, de istennek van egy terve. - Igen. Tudom. De miért hiszi mindenki azt, hogy az egy jó terv?
Hiszek a sorsban, az előre leírt sakklépésekben. Hiszek abban, hogy Isten mindent lát, és tud, és hogy én, a kis porszem, nem igazán választhatok. Amit teszek, ösztönösen teszem. Akit keresek, azt a vérem kutatja. A hangokat miatta hallom. Egy terv részei vagyunk, és a tervet véghez kell vinni.
Az életnek dallama van (...). A dallamok ritmusa a létezésed jele, ami harmonizál Isten tervével.
A hívőknek az a feladatuk, hogy beleilleszkedjenek Isten terveibe, nem pedig az, hogy Istentől várják az emberi tervek követését.
Eszembe jutott, talán Isten elaggott már, elvesztette emlékezetét, s nem tudja, miért is teremtette az embert a földre. Önfejű lett és szeszélyes. Megőrizte fölöttünk hatalmát, de többé már nem vonzódunk hozzá. És hol az ő fia, akinek meg kellett volna váltania minket? Talán Isten terve nem is annyira rejtélyes és érthetetlen számunkra: egyszerűen csak gonosz? Talán mindannyian, akármik vagyunk és akárhogy élünk, eleve elkárhoztunk? Hát nincs értelme az életnek?
Facebook
Pinterest