Hegy
A tél hava örök hóként fehérlett a csúcsokon; a kiszáradt föld és a sziklák megőrizték az ősz vörösét és gesztenyebarnáját; a gyümölcsfák a tavasz zöldjével virultak a teraszokon; a tó melletti völgyben megszorult a nyár hősége, a nyár illata. (...) Egy olyan hegységgel, mint a miénk, egy egész évet letudhatok egyetlen nap alatt.
A hegyi út (...) olyan, mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb, és ha esik az eső, pár napra el is tűnik, mint az öregek vénája, de épp ez a jó benne, hogy nem könnyű kimenni a hegyre.
A sziklák leomlanak, a köveket kibányásszák, a folyók megváltoztatják medrüket, az erdőket pedig néha teljesen eltüntetik a favágók. De a hegyek, azok nem változtatgatják a helyüket és a formájukat. A Pireneusok most is pontosan ott van, és pontosan ugyanúgy néz ki, mint évszázadokkal ezelőtt.
A hegyek (...) vizet, élelmet és bölcsességet nyújtanak. Mindazt, ami az élethez szükséges. És a hegy az egyetlen dolog, ami pénzzel nem birtokolható. A hegy mindenkié.
A hegyek változatlanok és közönyösek, nem lehet őket meghódítani. Amit meghódítunk, az nem más, mint a félelmeink és az érzékelt korlátaink.
Mivel a hegyek oly sokat tudnak adni, s adnak is bőkezűen, (...) az emberek rajonganak értük, újra meg újra visszatérnek hozzájuk.
Egy hegy alapjában véve olyan, mint egy ember: ahhoz, hogy szeressük, először meg kell ismerni, és ha már ismerjük, akkor tudjuk, mikor vidám vagy dühös, tudjuk, hogyan bánjunk vele, hogyan kell vele játszani, hogyan kell megóvni, ha bántották, és hogy mikor nem szabad felbosszantani. De van egy fontos különbség: a hegyek, a természet, a föld sokkal nagyobb, mint mi. Sohasem szabad elfelejteni, hogy mi csupán egy kis pont vagyunk, egy pontocska a térben, a végtelenben, és ezek a hatalmas erők bármikor eldönthetik, hogy el akarják törölni ezt a pontot, vagy sem.
Az Everestnek az az igazi fontossága, hogy nem csupán ennek vagy annak az országnak, hanem az egész földkerekségnek is a legmagasabb csúcsa.
Facebook
Pinterest