Luca D'Andrea
1979 — olasz író
Sokféle mosoly van. Van a kifutófiúnak szánt mosoly. Van a "hogy érzed magad ma reggel, drágám" mosoly. És van az a mosoly. Minden nő ismeri azt a mosolyt. (...) Ahogy a szerelmes fiatal lányok mosolyognak.
Az öregség törékennyé és sebezhetővé teszi az embert. Lelkileg és fizikailag. Minden megerőltetés egyre a test hanyatlására emlékeztet. A test gyarló.
Az Úr, az Ő végtelen bölcsességében, elfelejtette elvenni az embertől a disznó éhségét. Ezért aztán az ember mit sem tud kezdeni a sas szárnyaival. A gondolatai nem tudnak szárnyalni. Mert az éhség súlya által a földhöz van láncolva.
A művészet az egyetlen megmaradt érték ebben a világban.
Nézz szembe önmagaddal, akkor elég erőd lesz ahhoz is, hogy szembenézz a világgal.
Ha kilencszer helyesen cselekszel, lehet, hogy csak fájdalom lesz osztályrészed. Tizedszerre azonban megérted majd, hogy miért tetted. És boldog leszel tőle.
A gyűlölet hatékony önfegyelmező eszköz.
A hegyek (...) vizet, élelmet és bölcsességet nyújtanak. Mindazt, ami az élethez szükséges. És a hegy az egyetlen dolog, ami pénzzel nem birtokolható. A hegy mindenkié.
Facebook
Pinterest