Olivier Bourdeaut
Ha a fát nézed, a te anyád rajta a gyökér, a levelek, az ágak és a korona is, és mi, mi vagyunk a kertészek, nekünk kell ügyelnünk arra, hogy a fa állva maradjon, hogy ki ne szakadjanak a gyökerei.
Soha nem nevetséges az ember, ha úgy van öltözve, mint mindenki más.
Vannak hazugságok, amelyek még mindig többet érnek, mint az igazság.
Én ugyanazt a fájdalmat éreztem, csak nem tudtam kimondani, a szavak bezárt ajkaimnak ütköztek, és ott maradtak foglyul esve összeszorult torkomban. Csak néhány emlékfoszlány taszigálta egymást a fejemben, soha nem teljes emlékek, és rögtön mások ugrottak a helyükbe, mert nem lehet visszaemlékezni egy egész életre egyetlen éjszaka alatt.
Soha nem vagyunk elegen, hogy magunkra vegyük egy ilyen nagy bánat súlyát.
Hogyan képes a többi gyerek arra, hogy az én szüleim nélkül éljen?